Nem Vénnek Való Vidék Kritika
Joker Eddigi NyerőszámaiA vászon tegnap még nekünk való volt, de ma már nem. Csak bámulunk, mint a megvénült seriff, és kezdjük értékén értékelni az életet. A középkorban az ismeretlen területeket azzal jelölték a térképen: "hic sunt leones", itt oroszlánok vannak. Ne merészkedjen oda az utazó. Tessék vigyázni, kedves olvasó, ne menjen ezentúl Amerika bizonyos tájaira, se a moziban, se a sivatagban. Ki van írva: hic sunt leones. Nem vénnek való vidék (No Country for Old Man) amerikai thriller, 2007 (122 perc) rendező: Ethan Coen és Joel Coen forgatókönyvíró: Ethan Coen, Joel Coen (a könyvet írta Cormac McCarthy) zeneszerző: Carter Burwell operatőr: Roger Deakins producer: Ethan Coen, Joel Coen, Scott Rudin vágó: Ethan Coen, Joel Coen szereplők: Tommy Lee Jones (Ed Tom Bell) Javier Bardem (Anton Chigurh) Josh Brolin (Llewelyn Moss) Woody Harrelson (Carson Wells) Kelly Macdonald (Carla Jean Moss) Garret Dillahunt (Wendell) Rodger Boyce (El Paso seriffje) IMDb: 8, 6, a legjobb 250 között a 41.
Nem Írnek Való Vidék
A fényképezés egyik legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy Deakins nem használt zoomot, hanem inkább a kamera egészével közeledett lassan a cél felé. Mindez sokkal hatásosabb a végeredményt ad, mivel így a közönség úgy érzi, hogy ő is mozog a kamerával együtt, szemben a zoomolással, ami inkább csak a figyelmet összpontosítja egy bizonyos helyre. A fényképezés ezen kívül nem alkalmaz "villantós jellegű" trükközést, a képek és a látványvilág mégis magáért beszél, úgyhogy erről a noirról is elmondható, hogy műfajának megfelelően gyönyörűen néz ki. A Nem vénnek való vidék mindössze 16 perces minimalista háttérzenéjét Carter Burwell szerezte, olyan formában, hogy a film nagyrésze lényegében mentes a zenétől. Fültanúi is leszünk a csend elképesztő erejének a történet során. Az a kevés, ami hallható benne, jellemzően nem tradicionális hangszereken keresztül, hanem csengő és egyéb hang és zajképző eszközökön keresztül szólalnak meg. Coen testvérek filmjeiben a stílus és az erőszak kettőse legalább annyira fontos, talán még fontosabb, mint Tarantinonál, történeteikben a főszereplőknek mindig egy nagyon erőszakos világban kell a helyüket megállniuk.
Nem Vénnek Való Video Kritika 2021
A The Old Man egészen furcsán indul. A való élethez hasonlóan koros, ugyanakkor korához képest továbbra is iszonyúan sármos, megnyerő Jeff Bridgest látjuk, ahogy a címhez méltó módon felkel az éjszaka közepén pisilni. Ezután játszik a kutyáival, orvoshoz megy, éli az idős özvegyek magányos, ugyanakkor láthatóan nyugodt, mondhatni pazar életét. Bridges persze aligha szállt volna be egy öregember-szimulátorba, úgyhogy bő fél óra múlva üresből ötösbe vált a sztori, elszabadulnak a kutyák, elszabadul Bridges, és záporoznak a golyók. A The Old Man alapvetése faék egyszerűségű, ezerszer látott sztori, ezerszer lerágott csont: egy egykori CIA-ügynököt végül valahogy mégiscsak utolér a kínkeservvel hátrahagyott, titokban tartott múlt. Valljuk be, nem túl az sem, hogy Hollywoodban fegyvert adnak egy már egyáltalán nem fiatal színész kezébe, hogy aztán elszabaduljon a pokol. A készítők – a Jerichón, a Fekete vitorlákon és a Seen közösen dolgozó Jonathan E. Steinberg és Robert Levine – viszont abban az értelemben újszerűen nyúltak a dologhoz, hogy nem egy John Wick-szerű gyilkológépet és nem is egy, a korához képest lényegében komikusan erős, agilis Liam Neesont vonultattak azért a Bridges által játszott Dan Chase nem is egy átlagos, Vermontban tengődő nyugdíjas.
Nem Vénnek Való Video Kritika 4
Meg is gyengül - megsérül egy autóbalesetben - abban a pillanatban, amikor valaki visszautasítja a pénzfeldobós "játékát", mivel ekkor nem tolhatja át felelősségét a sors kezére, ami rögtön bemutatkozik neki is. Javier Bardem a fura hajával, a mindig rezzenéstelen, vesébe hatoló tekintetével legalább annyira emlékezetes volt a megtestesült gonosz, a pszichopata gyilkos karakterében, mint a modern filmek talán két leghíresebb sorozatgyilkos kollégája, Anthony Hopkins a Bárányok hallgatnakban vagy Kevin Spacey a Hetedikben. Megbízó Chigurhról: "Mennyire veszélyes? " Carson Wells: "Mihez képest, a bubópestishez? A harmadik főszereplő Ed Tom Bell, aki a klasszikus, kiábrándult és viharvert arcú noir detektív karakterek westernesebb sheriff változata. Ő a film címszereplője, aki úgy érzi, hogy eltűnt az a világ mára, amiben jól érezte magát, és a szennyes, mocskos, erőszakkal teli új már nem neki való hely. Sokszor arra gondol vágyakozva, milyen lehetett, amikor nagy sheriff elődjei két-három-négy generációval korábban fegyver nélkül dolgoztak és tudtak rendet tartani.
A tűz ugyanúgy hajtja, még mindig - nomen est omen - faltörő kosként küzd az arénában, beleadva apait-anyait, a maroknyivá zsugorodott közönsége és a nosztalgia még élteti, de a szíve lassan már kezdi felmondani a szolgálatot. És persze nem mellékesen, a világ is gyökeresen megváltozott már körülötte, viszont ő csak ehhez a többé-kevésbé koreografált, bizonyos rétegeket szórakoztató bunyóhoz ért, mely az amerikai néplélekre furcsamód rezonál. A régi királysága úgy tűnik véglegesen a múlté, immár egy lakókocsiparkban hajtja álomra a fejét (már ha beengedik oda, mert nem tartozik épp a lakbérrel), és a sportcsarnokok egykori felemelőbb miliőjét a lepukkant művházak hétvégi pankrációestjei jelentik, ahol egykori hírnevét váltja aprópénzre az autogramosztó események alkalmával. Jóval szűkebb körben, mint egykor, de a tisztelet és az elismerés iránta még mindig makulátlan. Ram egy nem teljesen elfeledett élő legenda, és ebbe a legendáriumba és a zúzda biztonságot adó világába menekül az egyre zordabb valóság ellenében.