Mary Zsuzsi - A Trombitás Lyrics
Miért Jó A Tükörreflexes FényképezőgépGyakran emlegetted tréfából, hogy mindent kitalálok, gyakran annyi mindent előre látok: »papa rögtön Isten után következik«. Mit gondolsz, mi ez a két dolog? Vizsgáld meg magad, ismerd meg magad, kedves Wolfgangom, s ki fogod találni: a kelleténél kicsit több gőg és önzés, s az, hogy rögtön túl bizalmas vagy, s mindenkinek kiöntöd a szíved; szóval, mivel elfogulatlan és természetes akarsz lenni, mindjárt túlságosan nyílt szívű vagy. Pedig az előző tulajdonság el kellene hogy nyomja az utóbbit; aki gőgös és önző, nem egykönnyen bizalmaskodik. De gőgödet és önzésedet sérti, ha nem adják meg neked rögtön a neked járó megbecsülést: még olyanoknak is, akik nem ismernek, homlokodról kellene leolvasniok, hogy tehetséges ember vagy?! Hízelgőknek ellenben, akik szándékosan, céljaik érdekében akarnak felhasználni, s az égig magasztalnak, könnyedén kitárod szívedet, és úgy hiszel nekik, mint az evangéliumnak. Mozart, Wolfgang Amadeus – Várkonyi tanár úr. Természetesen rászednek. (…) Kérlek, ne hidd, hogy nem bízom gyermeki szeretetedben; minden, amit mondok, csak azt célozza, hogy derék embert faragjak belőled.
Mozart, Wolfgang Amadeus – Várkonyi Tanár Úr
Hirtelen félrelökte az asztalt, fölemelte a kast, s kihúzta a fickót, aki sűrűn zihált, s már alig-alig szuszogott. Felháborodásában dühre gerjedt a gyalázaton, kardjáért kiabált, s mindenáron meg akarta ölni a halódót. De én ekkor arra hivatkoztam, hogy mind a ketten bajba keveredhetünk; bizonygattam, hogy vetélytársa erőszakos beavatkozás nélkül is hamarosan belepusztul úgyis a kénmérgezésbe, s így nagynehezen lehűtöttem lázadó dühét. Slágermúzeum: Mary Zsuzsi — A trombitás (videó). Le is csillapodott, de nem az én rábeszélésemre, hanem mert a tények kényszerítették: a fickóban az élet már alig pislogott. Kicipelte hát a szomszéd kis utcába. Én pedig ezalatt a feleségének halkan azt ajánlottam - és ő tanácsomat megfogadta -, hogy kis időre a házból tűnjön el, húzza meg magát egy darabig valamelyik asszony-rokonánál, míg férje háborgó indulatja lassan-lassan lecsillapul; mert bizonyos, hogy ebben a forrongó, féktelen dühében elkeseredetten még valami kárt tesz az asszonyban is, és bizonyára magában is. Torkig voltam hát ezzel a baráti vacsorával, megszöktem, s hazajöttem családi hű otthonomba.
Slágermúzeum: Mary Zsuzsi — A Trombitás (Videó)
Nem is röstellte aljas tettét a derék jóbarát, nem is volt elég neki elvetemültségének áldozatát halálos veszedelemben látnia, hanem mikor az holtra váltan combja sebeit be-befogva, kétségbeesetten könyörgött segítségéért, még a lándzsáját is belevágta jobb combjába, abban a biztos hiszemben, hogy a lándzsavágta seb éppolyan lesz, mint egy agyar-hasítás. Ezután biztos kézzel még a vadállatot is leterítette. Miután ekként végzett az ifjúval, előhívta búvóhelyükről a hajtókat; valamennyien megdöbbenten tódultak oda. És ámbár kívánsága teljesült, vetélytársát elpusztította, és belül ujjongott örömében, arckifejezésével nem árulta el vidámságát, homlokát komoran összeráncolta, fájdalmat tettetett, viharosan átölelte áldozatának holttestét, színlelt kegyelettel minden gyásztisztességet lerótt, csak épp könnyei nem akartak megeredni. Látszólag éppúgy meg volt illetődve, mint a cselédség, amely szívből jajveszékelt, de gyilkos kezének gaztettét ráfogta a vadállatra. Alig-alig hogy megtörtént a gyilkosság, máris híre ment: a szóbeszéd első útját Tlepolemus házának vette, s a boldogtalan fiatalasszony fülébe jutott.
Csak úgy roskadozott az asztal; mint valami isten látogatását, úgy várta a szeretőjét. Éppen kapóra jött, hogy az ura a szomszéd posztósnál volt vacsorán. Végre-valahára estére hajlott a nap, kifogtak a járomból s átengedtem magam a gondtalan pihenésnek, de bizisten nem is annyira annak örültem, hagy megszabadultam a robottól, mint inkább annak, hogy levették szememről a kendőt s immár zavartalanul szemlélhettem az elvetemült asszony sokféle mesterkedését. A nap is lebukott az óceánba s már az alvilág vidékeit ragyogta be, mikor egyszerre, a gonosz vén szipirtyó oldalához simulva, megjelent a hírhedett csábító: még valóságos gyermek, lányos arca még üdén virult, kurafiaknak még maga is jó falat. Az asszonyka csókzáporral fogadta, s hellyel kínálta a terített asztalnál. De alighogy az ifjú kóstolót ivott, alig érintette ajka széléhez az első falat előételt, mikor megérkezett a férj, aki jóval hamarabb jött haza, mint ahogy várták. Derék felesége szörnyű átkokat szórt a fejére s azt kívánta, bár törte volna a lábát, a halálos félelemben remegő ifjút pedig bedugta egy véletlenül ott heverő fateknő alá, amelyben a szemetes gabonát szokás tisztogatni.