Napséta - Amorf Lovagok – Dalszöveg, Lyrics, Video
Jövő Idő NémetVégül ismét Vinatti segített ki, fuvart ajánlva Gántra, gyorsan megnéztem a kiírást, elolvastam a beszámolókat, láttam, hogy nem túl nehéz, nagyon jól szervezett túra, így emellett döntöttem. Fél hétre érkeztünk meg Gántra, gyors nevezés után 6:40-kor vágtam neki a túrának. Itinerként két darab háromba hajtott A4-es lapot kaptunk, egy színeset, egyik oldalán térképmásolattal, másik oldalon egy elég rövid, de bõségesen elegendõ útvonalleírással, valamint a bélyegzõk helyeivel és egyéb adatokkal, a másik lapon pedig a túra útvonalmetszete volt, ehelyett jobban örültem volna egy táblázatnak a pontos adatokkal, mert így mindig csak körülbelül tudtam, hol járok. Túrabeszámolók | TTT. Az elsõ ellenõrzõpont Hajdúvár volt, amit a K jelzésen közelítettünk meg. A tájékozódással nem volt probléma a túra során, jól voltak felfestve a jelzések, plusz szalagok is könnyítették a tájékozódást. Egyetlen rövid eltévedésem itt volt, elindultam balra fel egy kiszalagozott úton, de miután láttam, hogy mindenki továbbmegy egyenesen hamar korrigáltam, valószínûleg a 10-es táv jött arra visszafele, azoknak volt a szalagozás.
Nóta: Nótaszerzők ( *A - Zs* )
Meglepetésemre itt is elég sokan voltak (egy 50-es és egy 90-es táv jött még erre), azonban lehetett elõzni. Itt volt egy két helyen kilátás, majd ereszkedés következett. Útközben volt egy szent-kút, amibõl nagyon lassan folyt a víz és igen nagy sor állt, de gondoltam, ha már itt vagyok, legalább pár kortyot iszok a forrásból, úgyhogy kivártam a sort. A forrás után egy kis rétre értem, melynek egyik felén egy csacsi legelészett, másik felén egy nagyon aranyos kis templomocska állt. Hamarosan elérkezett a 8. KT, Manastir Novo Hopovo(? ), ahol ismét teával kínáltak. Nem akartam itt sokat idõzni, így egy gyors lyukasztást leöblítettem egy pohár teával és indultam tovább. NÓTA: NÓTASZERZŐK ( *A - ZS* ). Innen megint egy hosszú emelkedõ következett, egy nagyon szép szurdokvölgybe kellett felmenni, kis patakocska mentén. Itt viszont elég rosszul jöttek a rövidtávosok, a patakátkeléseknél nagy sor alakult ki (pedig nem volt nagy szám a patak, egy nagyobb lépéssel át lehetett lépni), majd miután felmentünk a domboldalba folyamatosan ilyen 15-20 fõs csapatok kerültek elém, akiket csak úgy lehetett megelõzni, ha kivágtam melléjük és futásra váltottam, viszont ez nagyon fárasztó volt, fõleg hegynek fel.
Túrabeszámolók | Ttt
Mit szólna ehhez Bálint-gazda? A másik három sor tetszik, mert abból azt látom, hogy a szövegíró látott már galagonyabokrot. Cuki a virgonc szél és a pöndör lomb gondolat, de semmi több. Napséta | Amorf Lovagok. Sajnos azt gondolom, hogy ez a dal az égvilágon semmit se mond el Magyarországról, viszont – ami szomorú – igyekszik úgy csinálni, mintha bármit is elmondana róla, mintha föntről, a Nap szemszögéből ilyen volna ez a Magyarország. Aki pedig hajlandó kikapcsolni az aranyosság-detektort a fejében, az könnyen rájöhet, hogy egy picit azért lehetett volna többet gondolkozni ezen a szövegen. Ettől még valóban kedves és hallgatható, legalább annyira, amennyire egy Coelho-regény olvasható. – g –
Napséta | Amorf Lovagok
Egy útkeresztezõdésbe érvén megpillantottam egy buszmegállót, elég csoffadt volt (a belseje tele volt eldobott kerékgumikkal), de legalább szélvédett helyen tudtam enni. Néztem, hátha látom Bubut jönni, de túlságosan lemaradt, így egyedül indultam tovább. Le kellett térni egy emelkedõ földútra, ám nem a jelzésen kellett menni felfele, hanem le kellett térni a földútról egy erdõsávba, ám ez csak akkor látszott, ha az ember hátrafordult. Szerencsére a legjobbkor néztem vissza, pont két nyilat is észrevettem a távolban, így egyértelmûnek tûnt, hogy arra kell menni, annak ellenére, hogy ösvény nem látszott arrafelé. Végül csak lett egy szûk ösvény a bozótosban, s rövidesen a kontrolát is megtaláltam a Zdicébõl jövõ zöld sáv jelzéssel együtt, melyen majdnem visszafelé kellett továbbmenni, fel a Koukolova hora csúcsára. Ahogy másztam fel, többen jöttek szembe, nyilván nem vették észre a nyilakat a bokorsávban. A tetõn egy helyes kis kápolna állt, megtekintettem, majd szaladtam le a hegyrõl. A lejtõ alja már Král?
Fent ismét szép kilátás fogadott, valamint egy ellenõrzõpont, ám a zsírkréta már nem volt meg sajnos. Egy igen hosszú szakasz következett a kéken, eleinte lejtve, késõbb nagyjából szintben haladva, Kostelni sedlo-ig. A vége felé mér azt hittük, hogy túlmentünk az elágazáson, mert már egész közelinek láttuk a folyóparti városok fényeit, még egy szembejövõ terepjáróst is megkérdeztünk, hogy jó felé megyünk-e, de látszólag nem nagyon volt az illetõ a helyzet magaslatán. Aztán kiderült, hogy mindössze pár méterre voltunk csak az említett nyeregtõl, így megnyugodva folytattuk utunkat, immár ismét sárgára váltva (persze egy másik sárgán, nem amelyiken Trebusíntõ Plesivecig mentünk. ). Nové Mlyny-ig volt egy kis lazítás, aztán következett a túra talán legkomolyabb emelkedõje a Varhost csúcsára. Elõcsúcsként a Krkavci skala-hoz kellett felmászni. Ez egy elég hosszú és meredek szakasz volt, ráadásul elég rossz ösvényen. Néhol nem lehetett megtalálni az utat, máshol, ahol oldalazva ment csúszott lefele, néhol meg olyan szûk volt, hogy szélesebb volt a lábam, mint az ösvény.