A Tánc A Lelke Mindennek - Magazin - Filmhu

Házibuli (r. : Bárány Dániel) Bárány Dániel 2015-ös MOME Anim diplomamunkája a Házibuli, mely címéhez híven egy házibuli dinamikáját mutatja be: a szolid alapozó iszogatást és cseverészést tánc és muzsika követi, a buliba egyre több vendég érkezik, akik annyira felöntenek a garatra, hogy elszabadulnak az indulatok, melynek következtében a mulatság katasztrófába torkollik. Legalábbis jó sokat kell utána takarítani. Soós Imre, a színészzseni, akiből kamaszként akartak rendszermintaképet csinálni a kommunisták. A csupán négy perces film teljes kakofónia, viszont amilyen folyamatosan változó, morfolódó a képi világ dinamikája, annyira egyszerű a színhasználat: a fehér alapon fekete kontúrral rajzolódnak ki a szereplők, akiken néha jelenik meg egy-egy piros szín, hol borként, hol rúzsként, hol szexi piros miniként. A buli csúcspontján már nem is tudjuk, hogy táncot látunk-e, vagy a világ forog velünk, mindenesetre garantáljuk, hogy minden nézőnek kedve támad egy jó kis klasszikus házibulira, és a partit megzavaró házsártos szomszédok is elkezdenek hiányozni. Somlói galuska (r. : Meskó Zsolt) Idén 20 éves Meskó Zsolt kis pesti filmmeséje, amit a Belleville randevú DVD kiadásának extrái között találtam tiniként, aztán kiderült, hogy mozikban is a francia animáció kísérőfilmje volt.

• Tanyán is születhet herceg | Magyar Idők
• Soós Imre, a színészzseni, akiből kamaszként akartak rendszermintaképet csinálni a kommunisták

Tanyán Is Születhet Herceg | Magyar Idők

Játszom a színházi zenekarban, Kaposváron elkezdtem nagybőgőzni, szeretem ezeket a mély tónusú hangszereket. Nándor: Ahogy már említettem, engem kezdettől fogva érdekelt a rendezés is, és az egyetem alatt mindig próbálkoztam kisebb-nagyobb feladatokkal. Ezért lehetett, hogy amikor ötödéves voltam az egyetemen, Vidnyánszky Attila megbízott Zelei Miklós Hubertusz című drámájának a színpadra állításával. Az 1956-os forradalom 60. évfordulóján, a szovjet csapatok bevonulásának napja, november 4. előestéjén volt a beregszászi bemutató. Ebben az évadban két rendezése is lesz itt a Nemzetiben. Nándor: Az egyik a García Márquez kisregénye alapján készült színpadi játék, az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája, a másik A súgó. Azt én írtam. Akár játszhatna is benne! Nándor: Egyszerre sok lenne! Nem merném magam rendezni. Tanyán is születhet herceg | Magyar Idők. Így is elég merész vállalkozás. Tulajdonképpen egy színházi ötletre épül az egész. Vígjátéki helyzetek kissé abszurd stílusban. A történet szerint hiányzik a súgó, és ott állnak a szereplők elveszetten, tétován, segítségre várva.

Soós Imre, A Színészzseni, Akiből Kamaszként Akartak Rendszermintaképet Csinálni A Kommunisták

Sándor: Nem lenne jó, ha egy-egy szerep esetében zavarna, hogy azt már mások is játszották. Máskor, máshol, más színészekkel, más körülmények között. Vannak persze nagy elődök, legendás alakítások, emlékezetes Ádámok, Luciferek és még hosszan sorolhatnám. Tanulhatunk is tőlük. De magunkból kell kihoznunk a szerepet. A nagy előképek között ott van maga Jézus is! Nándor: Az más! Az egészen más. A Csíksomlyói passió nem egy hagyományos színházi előadás, sem itt a Nemzetiben, sem máshol. Különösen nem volt az, amikor olyan szakrális helyeken játsszuk, mint a csíksomlyói nyereg vagy az esztergomi bazilika előtti tér. Sándor: A passióban Jézus nem egy szerep… Nándor: Mintha egy teljesen más dimenzióba kerülnénk azzal az előadással. Egy keresztény embernek természetesen egészen mást jelent Jézus, mint bármilyen más,, színpadi karakter". Nehéz is erről, ilyen kontextusban beszélni, hiszen itt sokkal többről van szó. Hitről, vallásról. De persze amikor kiderült, hogy Jézusként lépek majd a közönség elé, nagyon megijedtem.

Kijött a filmgyárba és valóban csoda történt! Hevenyészett maszkot csináltunk, melynek hiányosságát feledtetni tudta. Ott állt, kissé sántítva, húzta a lábát, kevésszer voltam tanúja ilyen átlényegülésnek! Napokig kínoztuk a maszkmestereket, hogy Soós bőre fiatalságát miként lehetne öregíteni. Nem sikerült; a mi kudarcunk volt. " Szülőföldjétől, a "Hortobágy mellyékétől" 1955 nyár végén búcsúzott: Fábri Zoltán ezen a tájon forgatta a Körhintát, mely annyi hitványság után az ő filmes életében ünnepi eseménnyé nemesedett. A Madách Színházban először Sarkadi Imre Szeptemberében játszott, majd 1956 márciusában az Éjjeli menedékhely Aljosája következett. Évtizedek távolából is megrendülten idézte fel igazgatója, Horvai István: "Egy világot nyitott meg magából, amit nem ismerhettünk belőle. Legurult a lépcsőn, fetrengett a földön harmonikájával és borzongató démoniságával vallott a rendetlenségről, a megsemmisülésről: »Semmit se akarok, semmit se csinálok…« – nyüszítette. " Nehezen viselte a próbák gyötrelmeit, olykor Kiss Manyi, máskor Dayka Margit hívta magához jó szóra, bátorításra, mert elérte a kollégák cinikus, becsmérlő parasztozása.