Hét Nap Online - Átutazó - Schäffer Erzsébet

— valószínűleg nem figyeltem oda sok mindenre, mert sodort az élet. Ő harminc éven át özvegy volt, és nagyon önálló lett. Sokszor tréfálkozva mondtam neki: "Mama, te egy önálló macska vagy. " Tudják, a macskák sem kérnek. A macskák is önállóak, jönnek-mennek kedvük szerint, szabadak. Szóval, amint már említettem, édesanyám soha semmit nem kért. Amikor már fekvő beteg volt, és ott lakott nálunk, akkor sem. Tudva ezt, összetákoltunk számára egy csengőt, mert a konyhától mintegy harminc lépésnyire, egy hosszú folyosó végén volt a szobája. Író | Képmás. Arra kértem, ha bármikor szüksége van valamire, nyomja meg a csengőt. Akkor már nem tudott felkelni, de sohasem nyomta meg, csak köhintett egyet. Megköszörülte a torkát. Én ezt jelzőköhögésnek hívtam, és elfogadtam, figyeltem rá. Egyik éjszaka nagyon fáradt voltam, nyűgös, álmos, és fáztam. Tél volt. És akkor meghallottam ezt a köhögést. Bementem a szobájába — akkor éjjel már harmadszor —, és megkérdeztem: "Mamuska, mi van, mi kell, párna, zsebkendő? Nézd, megigazítom a párnád, ideteszem a zsebkendőt"… Egyszer csak megszólalt.