Szentiványi Jenő A Kőbaltás Ember
Foot Locker Magyar OldalSzentiványi Jenő: A kőbaltás ember (Magyar Könyvbarátok) - Grafikus Kiadó: Magyar Könyvbarátok Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: Kötés típusa: Félvászon Oldalszám: 229 oldal Sorozatcím: Könyvbarátok kis könyvei Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 19 cm x 13 cm ISBN: Megjegyzés: Sebők Imre fekete-fehér rajzaival. Nyomtatta a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Előszó Részlet a könyvből: Valahol a végtelen orosz pusztán egy földteknőben megülepedett a szélkergette fűszál, a falevél. Réteg rétegre rakódott, eső préselte, verte; szintjét a tűző nap zörgővé... Tovább Valahol a végtelen orosz pusztán egy földteknőben megülepedett a szélkergette fűszál, a falevél. Könyv: A kőbaltás ember (Szentiványi Jenő). Réteg rétegre rakódott, eső préselte, verte; szintjét a tűző nap zörgővé perzselte és belül mindjobban fülledt a nyirok. Lassan-lassan átforrósodott a korhadó növény tömeg; erjedt, bomlott, mélyéből egyszerre vékony füstfonál kacskaringózott fel és apró lángnyelvek törtek át a legfelső korhadt rétegen.
Szentiványi Jenő A Kőbaltás Embed For Youtube
Összefoglaló Sok ezer évvel ezelőtt - amikor még hazánk területén is mamutok éltek, és barlangi medve vívta rettentő harcát a kardfogú tigrissel - kicsiny emberhorda vándorolt végig a Tisza menti mocsárvilágon a Kárpátok vidékétől a Mátra aljáig. Közülük kerülnek ki regényünk magányos, vad hősei, akik az emberi fejlődés alsó fokán, kezdetleges kőfegyverekkel és szerszámokkal próbálnak úrrá lenni a természeten. Szentiványi jenő a kőbaltás embers. Örökös életveszedelemben, lélegzetelállító kalandok közepette élnek, és csak tettrekészségük és ötletességük menti meg őket a pusztulástól. Róluk szól, hajdani őseinkről Szentiványi Jenőnek ez a mindvégig izgalmas és érdekfeszítő regénye.
Szentiványi Jenő A Kőbaltás Embers
A hordatagok feszült kíváncsisággal guggoltak a tűz köré. Még a dulakodásban megsérültek se tapogatták zúzódásaikat, mert nem akarták elszalasztani az érdekesnek ígérkező eseményt. Ka-Bor pedig a szokott szelleműző éneklés és tánc után munkához látott. Körültapogatta Rao füle mögött a betört koponyarészt, és körülötte kiszaggatta a hajat. Utána műtéthez fogott. Éles kovakésével óvatosan keresztet metszett a fejbőrre, és a bőrleffentyűket félrehajtva, hosszadalmasan vizsgálgatta a behorpadt csontot. Befelé hümmögve bólogatott, mintha azt mondaná: "Nehéz... nehéz... Szentivanyi jenő a kőbaltás ember . " Aztán körkörös mozdulattal kaparni kezdte a csont felületét. Lassan, vigyázva bánt a késsel, és az ocsúdó főnököt, elszorítva nyaka ütőerét, újra meg újra eszméletlenségbe küldte vissza. A nép pisszenés nélkül figyelte, mint emel ki időnként a varázsló Rao fejéből egy-egy szilánkot. Már a virradat közeledtét jelezték a sápadozó csillagnyájak, mire a csörgő verejtékben fürdő Ka-Bornak sikerült elkaparnia minden csontdarabot az agyvelőről.
Ugyan hol, merre keressék ebben az egyformaságban az eltűnteket? – Tarr nem jött el! – dörmögte. – így nem találjuk meg őket. Tétován álldogáltak, Ge-Og farkasa szimatolva szaladgált körbe, majd ugatva iramodott valami láthatatlan cél felé. Mire gazdája utánanézett, már meg is torpant, és lehasalva vonítani kezdett. Ge-Og hozzásietett, és látta, hogy a hóból egy görcsösen ökölbe szorított kéz nyúlik ki. – Ide, ide! – ordította, ahogy torkán kifért, és már vájta is a gödröt a kar mellett. A farkas kurta vakkantással szintén a havat kaparta. Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember | könyv | bookline. A hideg szemfödő alól az áléit Roff került felszínre. Révetegen körülnézett, majd kinyitotta ökölbe csukott tenyerét. – Mondtam, hogy ismerem?! – dugta Ka-Bor orra alá a duzzadt levelű, sárgászöld zuzmót. Öccse megrázta. – Hol vannak a többiek? – kiáltott rá. Roff Ho-Piba karolva feltápászkodott, és tájékozódóan méregette maga előtt a havat. – Itt! – bökött rá egy jókora hódombra. – Lyukat ástunk a hóba, nagy lyukat, itt is, ott is – magyarázta –, hogy megtaláljuk a füvet... Sokat láttunk, s akkor jött a guruló fehér víz, és sötét lett minden.