Magyar Nyelvű Pornófilm

Csakhogy a szenvedéstől ment élet egyúttal a valóságtól is megszabadult, úgyhogy Hermann Brochhal kérdezhetjük: "Van-e még valóság ebben az eltorzult életben? és van-e még élet ebben a hipertrófiás valóságban? " Így aztán, miként az öröm is (hogy a boldogságot itt még csak ne is említsük), a szenvedés is a legtorzabb, legterméketlenebb formát ölti korunkban – tömeggyilkosságok színtereire, lágerekbe vagy a politikai rendőrségek kihallgató szobáiba, szerencsésebb társadalmakban a szado-mazochista pornófilmek celluloidszalagjaira száműzik. Tájékoztató a Könyvkiadás Kollégiuma döntéséről - Nemzeti Kulturális Alap. Holott nemrégiben a szenvedést: az emberi sors megélését és elszenvedését még a legmélyebb tudás forrásának tekintették, amely nélkül alkotás nem képzelhető el, semmilyen emberi mű nem jöhet létre. Önkéntelenül is történelmi párhuzamok jutnak eszembe. Korok, melyek súlyos csapást mértek az emberre, s amelyek, úgy tűnik, mégsem a puszta gyötrelem, hanem egyúttal valamiféle érlelődés gazdagító élményét hagyták benne. S ezek az értékek korántsem a puszta megélésben rejlettek, hanem etikai következményeikben, abban, amit e tapasztalatokból az ember képzelő-, formáló- és akaratereje teremtett.

1. == DIA Mű ==
2. Tájékoztató a Könyvkiadás Kollégiuma döntéséről - Nemzeti Kulturális Alap
3. Érdekesség | Próza Nostra
4. Zeneszöveg.hu

== Dia Mű ==

Tájékoztató A Könyvkiadás Kollégiuma Döntéséről - Nemzeti Kulturális Alap

Így Coudenhove-Kalergi Páneurópa-eszméje csak akkor látszott megfoganni, amikor Nyugat-Európa horizontjáról hirtelen eltűnt a szovjet fenyegetés rémképe, s az újraegyesült – és hatalmassá váló – Németország kaszárnyáit egyszerre elhagyták az amerikai katonák. Mintha a jól megszokott rossz világrend felborulása inkább elbizonytalanodást, mintsem örömöt ébresztett volna bennük, Nyugat-Európa vezető hatalmai összebújtak, hogy az Európai Unió kétségkívül nagyszabású, ám a kelet-európai új demokráciákkal szemben inkább elhatárolódó, ha éppen nem védekező jellegű elveit lefektessék. == DIA Mű ==. S talán csak Koszovó drámája ébreszti rá őket valójában arra, hogy Európa keleti határai nem a Lajtánál végződnek, s méginkább, hogy micsoda szakadékok nyílnak meg az olyan civilizáció alatt, amely a saját egzisztenciáját kizárólag gazdasági és financiális nyelven képes – és hajlandó – megfogalmazni. Ezért mondtuk e dolgozat elején, hogy az a bizonyos "valami" – az európai egyesülés szellemi kovásza, az európai eszme – talán éppen a balkáni háború lidércnyomásos kínjai közepette születik majd meg – vagy megy végképp veszendőbe.

Érdekesség | Próza Nostra

Nyugat-Európában a demokráciák szervesen jöttek létre, a demokrácia mint politikai rendszer ott a társadalmi kultúra talaján hajtott ki, gazdasági, politikai és mentalitásbeli szükségszerűségek, sikeres forradalmak vagy nagy társadalmi kompromisszumok útján. Közép- és Kelet-Európában viszont előbb hozták létre – amennyiben létrehozták – a politikai rendszert, s a társadalomnak majd lassacskán, fáradalmas, esetleg fájdalmas munkával kell hasonulnia hozzá. De nem így volt-e az úgynevezett szocializmussal is? Ez utóbbi sok helyen egyenesen a feudális szisztémára épült, s különös groteszkségét épp az adta, hogy államvallássá emelt ideológiája teljes ellentmondásban állott működésének gyakorlatával. Ezt a brutális ellentmondást csakis a terror eszközével lehetett áthidalni. Így hát elmondhatjuk, hogy a kelet-közép-európai ember a terror neveltje, a nyugat-európai viszont a személyi szabadság jogelveinek világában nevelkedett. S ez jelentős, ámbár az eljövendő idők során korántsem áthidalhatatlan különbség.

Zeneszöveg.Hu

22. A munkakedv hiánya jellemzi most. Hangulata, kedélyállapota meglehetősen hullámzó. A legnagyobb vidámságból, jókedvből pillanatok alatt jut el a depresszióig, a önmarcangoló hangulatig. " NYILAS (XI. 23— XII. 21. Június első napjai jót ígérnek Önnek. Igen jó lehetőségek kínálkoznak a pihenésre, kikapcsolódásra, de üzletkötések révén anyagi helyzete megszilárdítására is. A déli órákban kerülnie kell a közvetlen napsugárzást. BAK (XII. 22—1. 20. Boldogan kimozdul otthonából, élvezi a napsütést. Körmyen barátkozik, s olyanokkal találkozik, akik barátokká vagy szeretőkké válhatnak. Nemcsak társaságra, kikapcsolódásra vágyik, hanem új ismeretekre is. Áfás*. VÍZÖNTŐ(1. 21—n. Családi foglala- tosságok és otthoni tervek töltik ki ideje nagy részét. Szívesen van otthon, és örül minden időnek, amit szerettei körében tölthet. A pedagógusnapon elárasztja a virágillat, a szeretet. HALAK (II. 21—III. Több színt, szel- lemességet akar be- vinni életébe. Igényli a színházat, a mozit. Szívesen ünnepli a pedagógusnapot, ahol sok emberrel, ismerősökkel találkozhat.

Ilse Aichinger nemrégiben a következő szavakkal kezdte az osztrák állami díj átvétele alkalmából mondott beszédét: "Az állam – a minden állam – iránti bizalmatlanság, a közigazgatási választmányok, a hivatalok, az igencsak elzárkózó, klasszicista épületek iránti bizalmatlanság, amelyekben a minisztériumok, a hatóságok, az illetékes titkárságok és irodák – háború esetén nyilván a törzsirodák is – szállást vernek, énbennem már korán fölébredt. Mint csaknem minden gyerek, én is sokat kérdezősködtem. Az állammal kapcsolatosan azonban soha, úgy éreztem, az állam túl sok arcot visel, s az egyik arca elfödi a másikat, és minden egyes állami szerv éberen helytáll a másikért. Úgyhogy itt az ember nemigen tud zöldágra vergődni. " Igen, azt hiszem, mindnyájan ilyenformán kezdjük megismerni, megtapasztalni az államot, s hogy e tapasztalatok később mivé alakítanak vagy éppenséggel torzítanak bennünket, abban, megengedem, lehetnek – s nem csupán árnyalatnyi – különbségek. Akit azonban, mint engem, a totális és totalitárius állam nevelt, az nem térhet ki e tapasztalat teljessége elől, mert egész élete e tapasztalatok keretei közt zajlik.

Természetesen őrzöm magamban egy budapesti tér: az Oktogon képét, de ugyanígy őrizném azt, bárhol lennék, Berlinben, Londonban vagy Szolnokon. Egykori kávéházaihoz, a Claridge-hez, különösen a Savoyhoz meg az Abbáziához igencsak eleven s nem minden fájdalom nélküli kapcsolatok fűztek; de mindezt csak az emlékezetem meséli nekem, s nem ez a valóságos Oktogon, ahol körül sem nézek. Az embernek több élete van, melyek határozott karakterekkel különülnek el egymástól, s az elmúlt idő megváltoztatja, akár el is mossa a jelent. Nem arról van szó, hogy "kinőjük" városunkat, vagy ellenkezőleg, hogy "kikopunk" belőle: inkább arról, hogy egyszerre csak – s ez leginkább talán bennünket lep meg – idegenül nézünk benne szét, mintha még sosem jártunk volna itt. S másnap, amikor az idegenségnek újra ugyanezen az érzésén kapjuk magunkat rajta, csendes beletörődéssel el kell fogadnunk, hogy ezen az érzésünkön immár nem változtathatunk többé. Nemrég, hogy úgy mondjam, az emlékezés előre megfontolt szándékával fölkerestem egy utcát a Rózsadomb alján; csakhamar rá kellett jönnöm azonban, hogy a helyszín nemhogy segítene, de inkább csak akadályoz benne, hogy előhívjam a róla való emlékeimet.