Mert akkor és most is azonos a cél: valahogy túlélni, átvészelni, és szebb, jobb időkben reménykedni. A háború természete talán más manapság. De a sors és a mindennapok kegyetlensége és az, hogy ma is háború van, elvitathatatlanul azonos. Éppen ezért képes erőt adni ma is a mindennapokban az az életút, amit Seress bejárt. Bár soha nem tanult meg rendesen kottát olvasni, mégis dőlt belőle a zene, és vele az élet szeretete. Felismerte az élet értékét és azt, hogy élni ajándék, bármennyire szomorú, nyomorúságos és viszontagságos is az a bizonyos út. Hevér gábor felesége wikipedia. Megtapasztalta, milyen egy olyan világban élni, ahol minden bizonytalan, ahol nincsenek kapaszkodók. A kikeresztelkedés számára a túlélés záloga lehetett, de hogy valójában miben hitt és mi hajtotta, azt csak ő maga tudta a lelke legmélyén. Emberségből, küzdelemből és fel nem adásból mindenki számára példát mutat Seress. Kell, hogy őrizze emlékét az utókor. Kell, hogy ilyen előadás szülessen az életpéldájából, mert a ma emberének elveszettségében talán épp egy ilyen előadás ad kapaszkodót.
Hevér Gábor Felesége Edina
Illetve a színészi létnek van egy nagyon érdekes hozadéka: az, hogy alig van olyan pillanat, amikor nem néz senki. Folyamatosan mások előtt létezel, állandó kontroll alatt vagy. Nehéz volt megszokni? Nem, ilyenkor el kell jutni arra a pontra, hogy merjél rossz lenni! Hogy ne szégyelld magad a próbán, nyilván senki nem szeret rossz lenni, nem jó érzés hibázni sem, de a próba erre van. Bátornak kell lenni, és el kell fogadni azt is, ha valami nem működik. Ha pedig egy rendező nem egyenget, hanem idomít, az egy rossz módszer. Fotó: Feigl Zsófi
Ha újrakezdhetnéd, akkor is színésznek állnál? Nagy valószínűséggel igen. Bár pék is akartam lenni, de az élet ezt hozta, hamar eldőlt. Mi fogott meg benne? A játék terápiája? Vagy, hogy belebújhass mások bőrébe? Ez mind. És persze volt bennem egy olyan, hogy "de jó, ismert leszek! ". Ezek szerint vágytál a hírnévre? Hevér gábor felesége edina. Gyerekkoromban igen, aztán később, ahogy színész lettem, már nem. A bulvárt is szándékosan távol tartom magamtól, nem szeretek szerepelni.
A hazai televíziózás legutóbbi két évtizedéből fájóan hiányoztak a családközpontú dráma-sorozatok. Vagy fecsegős szappanoperában, vagy sitcomban élte ki magát a műfaj. Ezek közül csak a remekül megírt, de csöndesen a süllyesztőbe került, visszhangtalan Szórád-ház volt a kivétel. Mátyássy Áron (Utolsó idők) ügyesen vette fel ezt a szálat az Átok című sorozatában, amely 2009-es nyúlfarknyi első évada után idén már bő lére eresztve folytathatta szériáját. Mátyássy sorozatának első évada két nagy erényt forrasztott egybe. Az egyik a magyar filmre jellemző pénztelenségből fakad; négy részből kellett kigazdálkodnia egy szezonnyi történetet. Élet+Stílus: Hevér Gábor: Amiről nem tudunk, az nem fáj | hvg.hu. Ráadásul úgy, hogy a feladat alapfeltétele szerint a sztori megoldásait rövid játékidőben (részenként 25 percben) kellett levezényelnie. A másik erény, hogy a rendező három remek forgatókönyvírója (Gál Péter, Szászi Zsuzsanna, Tóth Csaba) ezeket a nehézségeket lazán kezelve, ügyesen oldotta meg a feladatot. Ezt a két aspektust miért tartom erénynek? Azért, mert a megadott keretek és az ügyes dramaturgiai munka nemcsak sorozatként, de összevágott, egységes tévéfilmként, urambocsá' a moziba dobott játékfilmként is (többé-kevésbé) megállta a helyét.