Duna Magyarországi Hossza

A múlt század elején a vizek éves járásban megfigyelhetı volt egy rendszeresen megjelenı, kiegyenlített zöldár. Azóta a kisebb és közepes árhullámok éves átlagos száma növekedett, a 2400 m 3 /s feletti árhullámok átlagos idıtartama pedig csökkent. Így a gyakoribb, de hevesebb árvizek okozta elöntések idıtartama csökkent, ami a vízi világ életfeltételeiben jelent változást, és a halak szaporodási feltételei szempontjából egyértelmően kedvezıtlen. Duna magyarországi szakaszának hossza. A Duna hazai, közvetlen vízgyőjtıjének jelentıs vízgazdálkodási kérdései A jelentıs vízgazdálkodási kérdések áttekintésének a megalapozására a hazai Duna-szakasz közvetlen vízgyőjtıjét (nem ide értve a Tisza, a Dráva és a Balaton vízgyőjtıjét) 16 db tervezési alegységre osztották. Ezeken belül összesen 428 db vízfolyás, csatorna, tó, holtág, felszín alatti víztartó, karsztvíztároló stb. összefoglaló nevükön víztest van jelenleg kijelölve, illetve képezi vizsgálat tárgyát. A vizsgált terület nagysága 34. 730 km 2. Az alegységek 7 csoportra vannak osztva, ezek: 1-1 Duna jobb part a nyugati országhatár és a Mosoni-Duna torkolata közt 1-2 Duna jobb part a Mosoni-Duna torkolata és a Dömösi Malom-patak torkolata közt 1-3 Kapos 1-4 Duna jobb part a Tassi-zsiliptıl a déli országhatárig 1-5 Ipoly 2 1-6 Duna jobb part a Dömösi Malom-patak torkolatától Kiapostagig és Duna bal part az Ipoly torkolatától a Kvassay-zsilipig 1-7 Duna bal part a Kvassay-zsiliptıl a déli országhatárig 1.

Hoszsza mintegy 58 km. Szélessége változó, az igen szők 40-80 m tıl 200-300 m-ig. Az ág, különösen a Budapest közelség miatt, igen bonyolult vízgazdálkodási helyzetben van. Jelentıs üdülı terület, mindkét partja szinte összefüggıen be van építve. A fıvárosi tisztított szennyvizek egyik befogadója. A Csepel szigeten jelentıs ipar-telepek is szegélyezik. Az R/S/D öszszességében 1747 km2 vízgyőjtıterület belvíz-befogadója. Az R/S/D természetvédelmi értékei közé tartoznak az úszólápok, melyeket nád, gyékény, harmatkása, tavikáka vagy más mocsári, illetıleg vízparti növények alkotnak. A vízminıség alakulásában igen fontos szerepük van. A vízben lévı tápanyagokat felveszik, de nem juttatják vissza a vízi ökoszisztéma anyagciklusába, hanem tızeg formájában elraktározzák. Az úszólápok ritka, védett növényfajok élıhelyei (orchidea-félék, tızegmoha-fajok) és ritka, vé- 9 dett állatfajoknak (törpegémek, pettyes és kis vízicsibék, cigányrécék, stb. ) is menedéket nyújtanak. Az úszólápok Dunavarsány, Szigetcsép, Szigetszentmiklós és Taksony térségében találhatók.

A szabad, és megfelelı mérető hajózás biztosításának a jelentıségét kiemeli, hogy a Duna az Európai Unió közlekedés politikájában a VII. számú Transz-Európai Közlekedési Folyosó részét képezi. A hajózás említésekor mindig figyelemmel kell lenni arra is, hogy az a környezetet legkevésbé terhelı szállítási mód. A Duna hazai szakaszán számos gázló, és szőkület van, amelyek miatt jelentıs korlátozásra kell számítani az itt hajózóknak. Ezek a hajózási akadályok csak vízügyi mőszaki beavatkozásokkal javíthatók. A beavatkozások viszont módosítják, akár ronthatják is a vízi élet feltételeit, hiszen a Duna legkiemelkedıbb természeti értékei közöttük bennszülött (endemikus) fajok a gyors áramlású sekély kavicsos élıhelyeken fordulnak elı. Ezeket a helyeket a hajózás gázlóként tartja számon. A Duna hajózhatóvá tételével kapcsolatban a Duna Védelmi Egyezmény Nemzetközi Bizottsága kialakított egy közös állásfoglalást, melyhez Magyarország a következı álláspontot adta: A Duna medence szintő hajóút-fejlesztéssel kapcsolatban mindenekelıtt szükségesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy a magyarországi Duna szakasz jelentıs természeti értéket képvisel.

túl akarnak fejlıdni, terjeszkedni. 4. Közvetlen vízminıségi kérdések a Dunán A Duna vízminısége az egész hazai szakaszt értékelve közepesnek mondható, és javuló tendenciát mutat (de ez még nem paradicsomi állapot). Vannak olyan szakaszok, ahol a vizi élet feltételei is kedvezıek, ilyen például a Komáromtól Budapestig tartó szakasz. Budapest alatt azonban szegényes a vízi élıvilág. A folyamot igen sok közvetlen szennyezés döntı többségében települési és ipari szennyvízbevezetés éri. Ezek közül kiemelkedik Budapest, hiszen a fıvárosi szennyvizeknek alig több mint a fele jut csak tisztítás után a Dunába. Ezen a helyzeten a Csepelen épülı, központi szennyvíztisztítótelep fog csak jelentısen javítani 2010 után. Az úgynevezett diffúz, azaz területi szennyezıdés is számottevıen terheli a Duna vízminıségét. Elsısorban a mezıgazdaság szennyezi a talajt a mőtrágyák és a szerves tápanyagpótlók (komposzt, szennyvíz, szennyvíziszap, hígtrágya, almos trágya) felhasználása következtében. Ezek bemosódnak a talajvízbe és szennyezik a felszín alatti vizeket.

Most a források újra megszólalnak, a karsztvízszint Tata környezetében már a Fényes-források fakadási szintje felett észlelhetı. A térségi karsztvízszint emelkedésével a mélyfekvéső területek talajvízszintje is emelkedhet. A területhasználat viszont a korábbi évtizedes alacsonyszintő karsztvízszintekhez igazodott (épületek, szigetelések, vízelvezetés stb. b A kavicsbányászat hatása a vizekre A Dunát kísérı teraszok általában nagy mélységig kavicsból, homokos-kavicsból épültek fel. Ezek általában igen vékony fedıréteg letermelése után ideális kavicsbányászati lehetıséget kínáltak. A kavicsbányászat viszont lefolyástalan talajvíztavakat, nyílt vízfelületeket hagy maga után. Közismert példái vannak ennek Budakalászon, Szentendrén, Délegyházán stb. A nyílt vízfelületek kockázatot jelentenek a talajvíz és a rétegvizek minıségét és mennyiségét érintıen. A tavak a felszínrıl lefolyó szennyezéseket koncentrálják, öntisztuló képességük csekély. A terület megbontásával a kötött fedırétegek eltávolításával az esetleges felszíni szennyezések könnyen a felszín alatti vizek áramlási útjába kerülhetnek, a terület szennyezéssel szembeni érzékenysége megnı.