Csík János Életrajz Miskolci Egyetem
Tissot Magyarországi Forgalmazója2013. március 26., kedd, 13:29 Erdélyi turnéja első állomásaként Nagyváradon koncertezik a Kossuth-díjjal kitüntetett Csík Zenekar. A sajátos hangzásvilágú, az autentikus népzenét világzenével, illetve könnyű műfajokkal ötvöző, s ezáltal új műfajt teremtő együttes koncertjére a Szigligeti Színházban kerül sor április 15-én, hétfőn 19 órától. A zenekar tagjai: Makó Péter - fúvós, Majorosi Marianna - ének, Barcza Zsolt - cimbalom / harmonika, Bartók József - bőgő, Csík János - hegedű, Szabó Attila - hegedű, Kunos Tamás – brácsa. Különleges alkalom, amikor egy zenekar a pályafutása huszonötödik esztendejéhez ér. A Kecskemétről induló Csík Zenekar kezdetben főleg autentikus paraszti muzsikát játszott, koncertzenekarként az ezredfordulóra kezdett tekintélyessé válni. Kirívó fordulatot a 2005-ös Senki nem ért semmit című albuma eredményezett pályáján: ekkor kezdett abba a feldolgozás-sorozatba, amely a műfajában példátlanul népszerűvé tette. Koncerttel emlékeztek a 102 éve született Szent II. János Pál pápára - VIDEÓVAL. A 2008-as Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen... albumon szereplő Most múlik pontosan című Quimby-szám feldolgozásából egyenesen himnusz kerekedett, immár tízmilliós rákattintással a YouTube-on.
Csík János Életrajz Miskolci Egyetem
Aztán jött Jani, és felkért, hogy énekeljek a Csík Zenekarban. Elfogadtam a felkérést, és itt ragadtam. János, te hogy kezdtél muzsikálni? Cs. Csík jános életrajz miskolci egyetem. : Ahogy Marianna, úgy én is gyerektáncosként találkoztam először a népzenével. Akkoriban még jobbára bakelitről mentek a zenék a próbákon, rendes népzenét játszó zenekar nemigen volt. Aztán idővel megalakult Kecskeméten a Hegedűs Zoltán vezette Hegedűs Együttes; ez adott reményt, biztatást nekem is. Valamikor tanultam hegedülni, gondoltam, újra felveszem a vonót, és a gimnáziumi barátaimmal együtt megalakítom az első saját saját zenekaromat: az lett a Garabó. Szép időszak volt, fűtött minket a kíváncsiság és a lelkesedés. A tánc és a zene arra is lehetőséget adott, hogy eljussunk Erdélybe, a Felvidékre és a környékbeli országok más magyarlakta területeire is, és a híres, nagy gyűjtőkhöz hasonlóan mi is személyesen tanulmányozhassuk az ott élő népszokásokat. Nagy dolog volt az akkoriban, a nyolcvanas évek közepén, különösen egy olyan városi fiúnak, mint amilyen én voltam: másfajta kultúrával, mentalitással, másfajta szokásokkal ismerkedhettünk meg, amik sokkal emberibbek, közvetlenebbek, barátságosabbak voltak, mint a miénk.
Mulatozós családból származom, a nagymamám, az unokatestvéreim és az apukám is nagyon szerettek nótázni. Ebben a jótékony, a hagyományt őrző és ápoló közegben nőttem fel, kicsi koromtól kezdve táncoltam és énekeltem is. A népzene, a tánc és az éneklés idővel annyira összenőtt bennem, hogy már szét se tudnám választani őket – ami szerencsés dolog, mert így sokkal könnyebben megtalálom a helyem egy zenekarban, és könnyen szót értek azokkal a táncosokkal is, akikkel együtt dolgozunk. A tanáraim szerencsére hamar felfigyeltek rám, így már gyerekként lehetőséget kaptam, hogy fellépjek kisebb-nagyobb rendezvényeken. A középiskola után elkezdtem tanítani is: ez egy múlhatatlan szerelem lett, máig szívesen foglalkozom a tehetséges fiatal táncosokkal. Aztán amikor huszonegy éves koromban felkerültem Pestre, az Állami Népi Együttesbe, elvittek egy nagyszerű énektanárhoz, Bodza Klárához, aki szívós munkával valódi énekest faragott belőlem. Szerencsés pillanatok, küzdelem a célokért – Beszélgetés Csík János zenésszel. Ezután volt, hogy öt-hat zenekarban is énekeltem. Ahogy egy képzett komolyzenésznek sem okoz gondot, hogy egyik nap Mozartot, a másik nap Beethovent játsszon, úgy nekem sem jelentett akadályt, ha több különféle stílusban játszó bandával kellett fellépnem, ha hívtak, szívesen mentem.