Szabó Lőrinc Tücsökzene Érettségi Tétel

Ebben is a buddhizmus tanítását követi, amely szerint az én által átélt világ – melyre jellemző az érzéki sokféleség, a színek, hangok, illatok állandó jelenléte – attól elválaszthatatlan, a kettő egységet alkot, s a létben voltaképp olyan életjelenségeknek és áramlatoknak jelenlétére következtethetünk, melyek egymás mellett, de egymással sosem érintkezve haladnak a kiapadás meg nem jósolható időpontja felé. A Tücsökzenének a felidézett múlt által nyomatékosított felismerése az – s ez is a buddhizmusra utal vissza –, hogy minden földi dolog múlandó és szenvedésekkel telt, ugyanakkor azonban az ember kialakíthatja magában azt az életszemléletet, mely a boldogság előfeltételét megteremtheti benne. Tücsökzene - Az olvasás kalandja. A Tücsökzenében Szabó Lőrinc nagy erővel szólaltatja meg a buddhista tannak azokat az eszméit, melyek szerint az individuum megújulhat, illetve azokat a tulajdonságokat, melyek e megújulás előfeltételei. Ezért sem csodálhatjuk, hogy a ciklusban hangsúlyozott szerepet kap az érzéki és a nemi vágy s a teljes, a megélt élet iránt való nem palástolt vonzódás, a létteljességnek a tények felidézése és aprólékos gonddal történő felsorolása által való birtokbavétele.

• Kreatív Zenei Műhely: SZABÓ LŐRINC - Tücsökzene
• Tücsökzene - Az olvasás kalandja
• Könyv: Szabó Lőrinc: Tücsökzene - Hernádi Antikvárium
• Könyv: Szabó Lőrinc: Tücsökzene I-II. - Rajzok egy élet tájairól 1945-1957

Kreatív Zenei Műhely: Szabó Lőrinc - Tücsökzene

Már 2017-ben tekintélyes tanulmányt publikált az Irodalomtörténeti Közleményekben (5:631-658. Könyv: Szabó Lőrinc: Tücsökzene I-II. - Rajzok egy élet tájairól 1945-1957. ) "egy Költő Agya". Szabó Lőrinc pályaképe a "modern" európai költészetben címmel, [1] s már a nyolcvanas évek elején önálló monográfiát írt Szabó Lőrinc 1945 és 1957 közötti "összegzés idejéről", [2] egy másikat "Nyílik a lélek" – Kettős látás a huszadik századi lírában (Szabó Lőrinc "rejtekútja") címen, [3] majd (más egyebek között) egy további szakmonográfiát is megalkotott nemrégiben – egyszóval a hazai Szabó Lőrinc szakirodalomban kellő tekintéllyel jeleskedik. Mostani monográfiája[4] így a pályakép folytatása-kiteljesítése is, amely a hozzákapcsolt összehasonlító metodikával impozáns nagy művé kerekedett.

Tücsökzene - Az Olvasás Kalandja

176De bármennyire befogja is a Tücsökzene szemhatára a világot, bármily érdeklődéssel fordul is benne a költő olykor-olykor a másik ember felé, legfontosabb törekvése mégiscsak az, hogy önmagával vessen számot, s az életrajzi tények újszerű elrendezésével megalkossa az önszemlélet vetületét, mely abban mindenképpen csatlakozik a régebbihez, hogy konkrét élettényeket véve kiindulópontul s azokat szinte lépésről lépésre kifejtve jut el a konklúzióig, amely többnyire csattanóként zárja a verseket, egyszersmind reflexív elemekkel gazdagítja a reális képeket és leírásokat. Szabó Lőrinc sosem volt szemérmes költő, a Tücsökzene önéletrajzi indítéka pedig kifejezetten nagyszerű alkalmat kínál arra, hogy életútját áttekintve elvégezze életgyónását is, természetesen úgy és olyan formában, ahogy jónak látja, önkényesen csoportosítva a fontosnak és meghatározónak érzett tényeket és találkozásokat, másszor mellőzve olyan eseményeket, melyekre pedig a kortárs olvasó épp a legkíváncsibb lett volna, s amelyek kimaradásuk tényével alighanem joggal ingerelték a kritikát.

Könyv: Szabó Lőrinc: Tücsökzene - Hernádi Antikvárium

Könyv: Szabó Lőrinc: Tücsökzene I-Ii. - Rajzok Egy Élet Tájairól 1945-1957

Ez után csak hallgatni lehetett. 63 Porcellánkutya Nem! Azt soha! Zokogtam. Mit tegyek? "Miatyánk, isten... " Már esteledett, s anyám se kapott festéket sehol. Ekkor, mint később, bajban, annyiszor, fény gyúlt bennem, gyors és kész gondolat: ki a kertbe és vissza! Szirmokat hoztam, levelet, ami volt, virág, mindent, füvet, pipacsot, violát, s mialatt lelkem jobban tündökölt, mint a lámpánk, bedörzsöltem a zöld, piros, sárga s egyéb nedveket a papírba, a képekbe, ahova épp kívánkoztak. "Derék fiu vagy, " simogatta meg égő arcomat Márta néni. A porcellánkutyát, mit ekkor kaptam, vagy húsz éven át megőrizte az emlék öröme. Akkor eltört. Ez a története. 67 A szem örömei Szerettem a szép, sima köveket, nyulak szőrét, a selymes füveket, jó agyagot, fűzgaly fehér husát, melyről úgy lejön a bőr, katicák piros hátát, fekete pettyeit, elnézni, a halak hogy kergetik egymást a vízben, hogy játszik a nap az Ipoly tükrén s a tükre alatt, fecskefű vérét, kutyatej tejét, nagy napraforgók oroszlánfejét, a zizegő szalmavirágokat, a szomorú és szelíd lányokat, aranyzöld gyíkok lüktető hasát, gőz fátylait, felhők habtorlaszát, a lepkéket, s nagyon a pókokat s csöves vagy napernyős hálóikat, s legjobban azokat a perceket, amikor nem tudtam, hogy mit teszek.

Sőt, párhuzam is kínálkozik a természettudós Schrödinger "hézagok"-at felmutató határhelyzeteivel, az embert és világát felmérő hagyományos európai gondolkozásmód megoldatlanságainak tudatosításával, sőt az ezt feloldó "szintetizáló jellegre való különféle poétikai törekvések", a "dialogikus" határhelyzetről elmozdulással, "a személyiség feloldhatatlanként feltűnő válságának felmutatása ellenében a személytelenségben való feloldódás lehetőségeinek feltalálása" segítségével, és "a tragikussal szemben az elégikus szerkezet megszerkesztése révén". (Kabdebó 2006:9-10. )

Nem az első verssel kezdte s folytatta az utolsóig, hanem ötletszerűen alkotta meg az egyes verseket. A költő átadja magát az emlékezés-tűnődés zsongító, félig-tudatos állapotának, s újra átéli életét, költői útját, költői témáit, mindazt az élményt, amely az élet folyamán fontossá vált számára. Egyfajta számvetés is ez, önigazolás s merengő meditáció az élet értelmén. A Tücsökzeneműfaja az epika és a líra között áll: az elbeszélt események, történések zártságát az emlékező jelen idejének vallomásai, elmélkedései oldják fel. A versciklus három időréteget olvaszt egybe: a megírás idejét (a jelent), a cselekmény történeti idejét (a múltat) és a kettő között eltelt éveket. Minden idősík hangulata beleérződik a többiébe, s ezzel válik egyénivé és egységessé az egész versfüzér. A Tücsökzeneegészére valamiféle tücsökcirpelésre, zümmögésre emlékeztető halk monotónia jellemző. Mind a 370 vers azonos műformájú: 18 soros, jórészt páros rímű stró 1957-es kiadásban feltüntetett fejezetcímek az életrajzi folyamatot emelik ki.