Kutya Füle Hegye Sebes 4

És most jött ez a nő, Izolda Mahmudia, és eltanácsolt a körzetből. Csak fújtattam, köptem nagyokat mérgemben. – És mondja, Andrej, fogalma sincs, hova lettek a papírjai? – De igen – feleltem rosszkedvűen –, azt hiszem őurasága zsebében maradtak. – Miféle őuraságéban? – Hát az övében, az ezredesében. – Hanyagul előremutattam, ahol a lecsüngő felhőfoszlányok között a Dobrin hójárta meredélyei csillogtak. A csupasz hegytető felé, ahol lapos zöld kövek között Puiu Borcan ezredes örökre elpihent. – Az pech. Most már eszébe ne jusson a zsebében kotorászni. Azt mondják, ragály terítette le. Majd tüzet gyújtatok alatta. Ne is nevezze már őt ezredesnek. Kutya füle hegye sebes 2021. Valamivel később a távolban, alacsonyan repülve, a rét buckáira le-lecsapva éppen Puiu Borcan ezredes ernyője húzott el a Dobrin falai előtt. – Ekkora denevért életemben nem láttam – suttogta Coca Mavrodin. Túl Zoltán Marmorstein útkaparó házán, egy fenyőkkel benőtt hajlatban havasi tanyaház állt, közelében pajta, szénatároló, fészer. Kerítése mentén, a deres őszi réten feketén csillogó trágyakupacok gőzölögtek.

• Kutya füle hegye sebes a10

Kutya Füle Hegye Sebes A10

Le sem szállt a vezetőülésről. – Ki bírok menni vele végig? – kiáltott oda. Hangja olyan túlvilági volt, mint Géza Kökényé. Coca Mavrodin és a pópa kimentek elébe a tornácra. – Abszolute végig. A fényszóró kévéiben csak az árnyékot figyeld. Kétoldalt csapást hagytunk az úton, ha mindig közöttük haladsz, pontosan odaérsz. – Most arra kérem magukat – szólt reggel Coca Mavrodin, amikor két emberével elindult lóháton a Kolinda-erdő felé, –, bármennyire is kellene, útközben ne pisiljenek. Amíg én nem szólok, hogy tessék, most lehet, kérem, tartsák mindenképp vissza, elvégre férfiak. Nem kizárt, szükségünk lesz majd egy kevéske langyos folyadékra. Kutya füle hegye sebes teljes. Géza Hutira tenyeréből kagylót formált füle csonkja köré, hogy hallja, miről is van szó. Így is Nikifor Tescovinának kellett elmagyarázni, mi éppen Coca Mavrodin kívánsága. Most előző napi csapásaik között, a motoros szán nyomain haladtak egészen addig a helyig, ahonnan már csak egy keskeny vágás vezetett át a tisztás felé. Ott a lovak maguktól megálltak, és többé semmilyen nógatásnak nem engedelmeskedtek.

9. (Connie Illafeld szőre) Azon a tavaszon, amikor segédhullaőr koromban végre megismertem Connie Illafeldet, nem sok örömöm tellett a találkozásban: jóformán már egyetlen nyelven sem beszélt. Keverte őket összevissza, és csak az értett vele szót valamelyest, aki ukránul, németül, románul és magyarul egyformán tudott, de nem ártott, ha az illető például a ruszin és a cipszer tájszólásokat is ismeri. Kevés ilyen ember élt Dobrin erdőkerületben, egyikük a természetvédelmi terület főmedvésze volt, cimborám, Oleinek doki. A Connie Illafeld afféle művésznév volt, a nőt – a bukovinai bojárok, az Illarionok ivadéka egyszerű hegyi lakók között élt az egykori birtokon – eredeti nevén Cornelia Illarionnak hívták. Kutya füle hegye sebes a10. Az még talán előfordulhatott, hogy valakiket külön-külön Cornelia Illarionnak, esetleg Connie Illafeldnek hívnak, de a két nevet együtt csak egyetlen személy viselhette. Úgyhogy amikor az írnoki asztalra készített, vöröskereszttel ellátott iratgyűjtőn megpillantottam Cornelia Illarion nevét, amelyet macskakörmök között, pirossal kicirkalmazva a művészneve követett, tudtam, ő az, szinte rokonom, fogadott fiam egykori szerelme.