The Many Faces Of Deep Purple - A Journey Through The Inner World Of Deep Purple 3Cd - Válogatás - Cd (Külföldi) - Rock Diszkont - 1068 Budapest, Király U. 108.

Felfújható Nyakpárna Auchan
Monday, 20 May 2024
Ha annyit írok, hogy klasszikus meg alapmű, azzal még semmit sem árultam el... A következő három dal akkor már sokkal kevésbé nyilvánvaló darab, mégis mindegyik csodálatosan organikus, és tényleg ereje teljében mutatja meg a Deep Purple überelhetetlen második felállását. A bluesos lüktetésű, feszesen csattanó groove-ra felhúzott Maybe I'm A Leo nem az a tipikus slágertéma, mégis, elég mindössze egyszer hallani, hogy örökre az ember agyába égjen, és mai füllel, öt komplett évtized fényében is mellbevágó, mennyire kiállta az idő próbáját ez a Grand Hotel folyosóin meg a Daf teherkocsiban megfogant hangzás, cseppet sem hat avittasnak. A stúdiótechnika nyilván sokat fejlődött menet közben, de a Deep Purple ezt leszámítva tulajdonképpen ma is így szól... A Paice gyilkos dobmeneteivel startoló Pictures Of Home-ból sem hiányoznak Blackmore és Lord komolyzenei gyökereinek egyértelmű hatásai, a dal mégis pozitív, epikus húzásának köszönhetően lesz olyan ellenállhatatlan. Az alaptéma akár édeskésen is hathatna, ám a korabeli Purple kimondottan nyersen, utcaszagúan dörrent meg, vagyis szó sincs ilyesmiről, a középső váltott szólóblokk pedig újfent Lord és Blackmore párosának utánozhatatlanságát szemlélteti.

Deep Purple Dalszöveg, Lyrics, Kotta, Youtube Video, Játékok - Zeneszöveg.Hu

Fennállása első érájában a Deep Purple Mark II felállása kizárólag megkerülhetetlen albumokat tett le az asztalra. Hosszasan lehet vitázni róla, melyik miért etalon. Az In Rock stílusalapító jellege és ősereje, a Fireball spontán módon elszabadult zeneisége miatt favorit ennyi évtized után is, a Made In Japan szimplán minden idők egyik (? ) legfontosabb és legjobb koncertlemeze, de még a Who Do We Think We Are? -on is szerepelnek überelhetetlen pillanatok. Azonban valószínűleg egyiken sem vonulnak fel koncentráltabb arányban a műfaj alapdalai, mint a ma ötven éve megjelent Machine Headen, amely egyben ráadásul a banda valaha megjelent legnagyobb példányszámban elkelt stúdiómunkája. És ami még inkább közhelyszámba megy: ezen a lemezen csendül fel a rocktörténelem legismertebb riffje is. megjelenés: 1972. március 25. kiadó: Harvest / Warner producer: Deep Purple zenészek: Ian Gillan - énekRitchie Blackmore - gitárRoger Glover - basszusgitár Jon Lord - billentyűkIan Paice - dobok játékidő: 37:46 1.

Ezzel egyértelművé vált, hogy a Deep Purple befejezte pályafutását. Ugyan a sajtóban megjelentek olyan kijelentések, miszerint a zenekar a csúcson akarja abbahagyni, ezeket a mondatokat azonban maga a zenekar sem vette komolyan. A feloszlást követően Bolin Jeff Beck mellett bukkant fel, azonban az együttműködés nem tartott sokáig, ugyanis Bolin 1976. december 4-én drogtúladagolásban elhunyt. Lord és Paice Tony Ashtonnal fogott össze. A Paice, Ashton & Lord 1977-ben egy Malice in Wonderland című albumot adott ki, majd Lord és Paice is David Coverdale Whitesnake-ében kötött ki. Hughes egy szólóalbumot adott ki, de dolgozott számtalan előadó mellett Pat Travers gitárossal is, majd a Black Sabbath tagja lett, mígnem szólókarrierbe nem kezdett. 1980-ban a Long Beachi arénába koncertet hirdettek, miszerint fellép a "The New Deep Purple" a speciális vendég pedig Rod Evans lesz. A hír nem volt igaz, mindössze Rod Evans az együttes korábbi énekese így akart extra bevételekhez jutni. Az együttes tagjai a Los Angeles Times hasábjain tisztázták a szituációt, Evans-ot pedig 672 ezer dollár kártérítésre szólították fel, mert jogtalanul használta a Deep Purple nevet[36].