Dsida Jenő Psalmus Hungaricus Elemzés

Kolozsváron, a házsongárdi temetőben nyugszik, a családi kriptában, emlékét márványtábla örökítette meg. Ennek feliratát szóról szóra közölte dr. Mátrai Bélának a Vigíliában megjelent cikke. Írásait megkapod a budapesti és talán a debreceni egyetemi könyvtárban, a Cimbora, Pásztortűz, Helikon évfolyamaiban és a Keleti Ujságban, ezeknek évfolyamai – tudtommal – a Széchényi Könyvtárban is megtalálhatók. Kétségtelen, hogy Dsida Jenő nem volt kommunista, de az is bizonyos, hogy reakciós fasiszta sem! Helyét és állásfoglalását a keresztyén szocialista táborban jelölném ki. És végül a Psalmus Hungaricusban szereplő nő. Dsida Jenő sem volt mentes az emberi gyarlóságoktól, – a nőkkel kapcsolatban. Az a bizonyos Jolánka ma is Kolozsváron élő úri asszony, ildomtalanság volna vele szemben, Dsidával szemben talán kegyeletsértés, ha erről a romantikus szerelmi szimfóniáról részleteket hoznál – vagy mások hoznának – nyilvánosságra. Dsida, a „tapintatlan” nagymester. Maradjon ez az elhunyt költő és korai elhunytát fájó szívvel gyászoló asszonyka örök titka, ne szellőztessük ezt az intim kapcsolatot a parvenük szórakoztatására.

1. Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus (Erdélyi Szövetség, 1992) - antikvarium.hu
2. Dsida, a „tapintatlan” nagymester
3. Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus (Erdélyi Szövetség, 1992) - Antikvarium.Hu

A levél végén arról esik szó, hogy a Cimbora családi példányai jórészt megsemmisültek a második világháború alatt. Tapasztalataim szerint teljes sorozata sehol, még a legnevesebb könyvtárakban sem található meg. Amikor Dsida Jenő neve és művei után kutattam a gyermeklapban, fél Közép-Európát be kellett járnom, hogy valamennyi évfolyamát átlapozhassam. Antikváriumokban is rendkívül ritka. Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus. A Benedek Marcell-levelet már akkor kaptam meg, amikor a Dsida-kutatás első szakaszának, a cédulázásnak, az adatgyűjtésnek a végére értem. Ezt követően minden erőmet és időmet a diplomadolgozat megírására fordítottam. 1965 tavaszára el is készültem vele. Az elsők között küldtem el Mátrai Bélának, akitől munkámhoz és a kapcsolatteremtéshez is a legnagyobb segítséget kaptam. Újbóli jelentkezésem örömmel fogadta, válaszlevelében el is túlozta a dolgozat értékeit, amelynek első fejezetében Ahol Dsida Jenő élt és alkotott címmel a romániai magyar irodalom történetének legfontosabb eseményeiről és irányzatairól is leltárt készítettem.

Dsida, A „Tapintatlan” Nagymester

Előkerülnek családi emléktárgyak, képeslapok és egy ósdi falitérkép. "Porló csontú ősök" és "rég halott regösök" szellemei segítik a felidézést. Ahogy lassan kibomlanak a szálak és áll össze a zenészekből a teljes zenekar, kerül minden a helyére a dal végére. Dsida jenő psalmus hungaricus. Madrass zenekar: Babos Fehér Nóra – énekDombó Szabolcs – dobHaraszti Mátyás – ének, akusztikus gitárHricsovinyi Tamás – basszusgitárKis Dávid – elektromos gitárTemesvári Bence – hegedű

Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus

A második szakaszban ehelyett: "ha bűnös is, magyar", azt mondta, "a bűnös is magyar", a két következő sort is így költötte át. Az V. szakasz kezdetét – "Idegen-vérű és beszédű/ kenyeres jópajtásaim" – gúnyos, keserű, rosszalló hangütésben hallhattuk. Az előadó gesztusa leplezetlenül utalt a hazaárulókra. Rendben, legyen, értsük ezt így – de persze két sorral lejjebb már azt, hogy "kiket szerettem", nem lehetett volna ebben a szellemben elmondani. Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus (Erdélyi Szövetség, 1992) - antikvarium.hu. Mégis muszáj volt. Ezen a ponton azok számára is látszhatott a koncepció átgondolatlansága, akik nem ismerik a verset. Megtapsoltuk, ahogy küzdött, mégis epévé változott a víz a szájában, lassan kiballagott a teremből, ki lehetett szólítani a két díjazottat. Nem nagy ügy: célszerű szövegmontázs készült azoknak a lelkeknek, akiket lelkesíteni és kicsit marcangolni kellett. Ahol félresiklott a szöveg előadása, ott megcsillant a vers Jenő (1907-1938) 1936. május 26. és 29. között írta ezt a költeményét, amely életében nem jelent meg kötetben, később pedig sokáig gépiratban lehetett csak olvasni – írja interneten közölt tanulmányában Lisztóczky László.

Gyűlöletes, ki ünneplő ruhájáts virágos lelkét fitogtatva henceg, –mi elesettek, páriák vagyunk, testvérek a nyomorban és a bűnben, sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek. Zúgjon fel hát a magyar zsoltár, dúljon a boldog, éji álomokon, seperjen át a fekete, tarajos és hideg hullámokonvérkönnyet csepegő fáklyák fényeinél, Babylon vizeinél: Epévé változzék a víz, mit lenyelek, ha téged elfelejtelek! Nyelvemen izzó vasszeget üssenek át, mikor nem téged emleget! Húnyjon ki két szemem világa, mikor nem rád tekint, népem, te szent, te kárhozott, te drága! Lehet, nem elegáns dolog ünnepségen elhangzó szavalatokat elemezni, ezt nem is tenném, ha gyerekről lenne szó. Itt azonban egy profi felnőtt lépett fel, mindenki odafigyelt rá. Aki ismeri a verset, ilyenkor jobban fülel, azonnal föltűnnek a szövegtévesztések. Ez persze előfordul, akkor is, ha a versmondó előtt ott a mappa, amelybe néha beletekint. Ebben az esetben viszont mindkét versszakból ugyanaz maradt ki: "Népem, te szent, te kárhozott, te drága", így szól eredetileg, ehelyett a szegedi szavaló azt mondta, "népem, te kárhozott, te drága".