Erdélyi Lajos Csontkovacs
La Via Étterem Monor(PF); Nagy Zsuzsanna: A hiedelem mint életvezetési stratégia. (KV); Niczuly Enikő: Alsócsernáton szakrális térszerkezete. (TV); Oláh-Badi Melinda: Világkép-ábrázolás- és átöröklődés két elemzett népi játék példáján. (GK); Ozsváth Imola: Szórványosodás és identitás. (KV); Uő: Beszédmódok a szórványban. (KV); Pajzos Orsolya-Éva: Vallásos társulatok a szatmárnémeti Szentlélek plebánián. (TV); Pap Izabella: Földbirtoklás Kobátfalván. Társadalmi konfliktusok és a mentalitás változása. (GK– SzÁT); Pap Lenke: A II. világháború eseményeire való emlékezés Cegőtelkén. BA. 131 2008. (KV); Pap Tímea: Blog: a virtuális és valós világ között. (KV); Peti Botond: Szőlőtermesztés és borkultúra egy moldvai csángó településen. (GK); Pașcalău (Căpușneanu) Anita: A megtérés vallásossága. Az erdélyi Keresztyén Testvérgyülekezet tagjainak világképe és mentalitása. (KV–TV); PeteKomáromy Sára: Gyermekijesztésre szolgáló hiedelmek rendszere egy Szatmár megyei faluban. Találatok (erdélyi jános) | Könyvtár | Hungaricana. (KV); Uő: A gyermekijesztés szerepe és használata a Szatmár megyei Kaplonyban.
Hajlék Egyesület: Erdélyi Mngy
A népmondák textológiai kutatása terén Magyar Zoltán impozáns, csaknem a teljes történelmi Erdély területére kiterjedő gyűjtőmunkát végzett, és gyűjtéseiből tájegységi monografikus kötetek egész sorát adta közre (Magyar 2003, 2004, 2005b, 2006, 2007a, 2007b, 2008a, 2008c, 2009a, 2009b, 2011a, 2011b, 2012). Az így összeállt tízezres nagyságrendű mondaszöveget tartalmazó adatbázis lehetővé teszi a magyar népmondák belső tipológiai rendszerének összeállítását. A magyar folklorisztika nagy adósságot törlesztett azzal, hogy 2013-ban, hetven évvel a terepgyűjtés után megjelent Belatini Braun Olga 1943–44-es csíkszentdomokosi népmesegyűjtése (Belatini Braun 2013). Hajlék egyesület: Erdélyi MNGY. A gyűjtő a második világháború idején a legkiválóbb székely mesemondónak tartott Albert Andráson kívül (lásd erről: Péter L. 2011) még más mesélőket is megszólaltatott. Faragó József az 1950-es években végzett moldvai gyűjtése eredményeként adta ki Baka András diószéni mesemondó tréfás történeteit (Faragó 2003). Kallós Zoltán Világszárnya című kötete (Kallós 2003) – sajnos megfelelő jegyzetanyag nélkül, csak egyszerű szövegközlésként – adja közre a Demeter Antiné Jánó Anna lészpedi asszonytól 1956–1964 között gyűjtött népmeséket.
Találatok (Erdélyi János) | Könyvtár | Hungaricana
Hiányzik viszont a továbblépés lehetősége: elsősorban a 18. század erdélyi forrásainak módszeres közzétételére gondolunk, de az írott forrásokhoz hasonlóan elképzelhető lenne az erdélyi művészet ingó emlékeinek a korpusz-szerű bemutatása, vagy éppenséggel műemléki topográfiák összeállítása. A 20. század erdélyi vonatkozású forrásainak közzététele terén – mennyiségi szempontokat véve alapul – jobban állunk. Ebben az esetben viszont hiányzik az intézményi háttér és egy egységes közlési koncepció. A forrásokat különböző intézetekhez kötődő és különböző kutatási területeket lefedő történészek adják ki, akik elsősorban a saját érdeklődési területeiket részesítik előnyben. Ezek a megfigyelések nézetünk szerint mind egy irányba mutatnak: az erdélyi magyar történeti kutatásnak alapkutatásokra és az ilyen kutatások hosszú távú terveit felvállaló intézményekre van szüksége. 2. Intézményes keretek Az egyes történeti korszakok bemutatása előtt érdemes röviden áttekinteni az erdélyi történetkutatások néhány strukturális jellemzőjét.
Ebből a megfontolásból az összefoglaló végén található szakirodalmi jegyzékbe felvettem a nem romániai illetőségű szerzők legfontosabbaknak ítélt, az erdélyi és moldvai magyarság népi kultúrájára vonatkozó könyvészeti tételeit is, és a néprajztudomány egyes területein 1 Itt mondok köszönetet Balázs Lajos, Czégényi Dóra, Jakab Albert Zsolt, Keszeg Vilmos, Mohay Tamás, Olosz Katalin, Peti Lehel, Pozsony Ferenc és Zsigmond Győző kollégáimnak, akik a jelen kutatástörténeti tanulmányt elolvasták, és értékes észrevételekkel, valamint további adatokkal segítettek az összefoglaló véglegesítésében. 69 70 TÁNCZOS VILMOS elért eredmények ismertetésekor ezek fontosabbjait röviden be is mutatom. Tudatában vagyok ugyanakkor annak, hogy mindez így sem pótolhatja sem az erdélyi, sem a magyarországi kutatók szakmai eredményeinek részletes, tudományágak szerint is beható értékelését, valamint a tudományos kutatásoknak keretet adó, ezeket támogató intézmények, szakmai műhelyek (például kutatóintézetek, egyesületek, folyóiratok, egyetemi intézetek, doktori iskolák, múzeumok stb. )