Kuhn Thomas A Tudományos Forradalmak Szerkezete 5

Ebből következik, hogy a tudomány fejlődésében érdekelt történész két fő feladatot tűz ki maga elé. Egyrészt meg kell határoznia, hogy ki és mikor fedezett fel vagy talált ki minden tudományos tényt, törvényt és elméletet. Másrészt le kell írnia és meg kell magyaráznia a tévedések, mítoszok és előítéletek tömegének jelenlétét, amelyek megakadályozták a modern tudományos ismeretek alkotórészeinek gyors felhalmozódását. Sok tanulmány készült ilyen módon, és néhányan még mindig követik ezeket a célokat. Egyes tudománytörténészek számára azonban az utóbbi években egyre nehezebben tudja ellátni azokat a funkciókat, amelyeket a tudomány felhalmozáson keresztüli fejlesztésének koncepciója ír elő számukra. Kuhn thomas a tudományos forradalmak szerkezete 13. Felvállalva a tudományos ismeretek felhalmozásának rögzítőinek szerepét, úgy találják, hogy minél tovább halad a kutatás, annál nehezebb, ha nem könnyebb megválaszolni bizonyos kérdéseket, például mikor fedezték fel az oxigént, vagy ki fedezte fel először az energiamegmaradást.. Fokozatosan némelyikükben egyre erősödik a gyanú, hogy az ilyen kérdések egyszerűen helytelenül vannak megfogalmazva, és a tudomány fejlődése talán egyáltalán nem az egyéni felfedezések és találmányok egyszerű halmozódása.

1. Kuhn thomas a tudományos forradalmak szerkezete 24
2. Kuhn thomas a tudományos forradalmak szerkezete 13
3. Kuhn thomas a tudományos forradalmak szerkezete 4

Kuhn Thomas A Tudományos Forradalmak Szerkezete 24

Ezen alkalmi tanulmányok során, amelyekre a gyakorlati időmből jutott időm, sikerült rábukkannom L. Fleck szinte ismeretlen monográfiájára "A tudományos tény megjelenése és fejlődése" (Entstehung und Entwicklung einer wissenschaftlichen Tatsache. Basel, 1935). ), amely sok saját ötletemet előrevetített. Fleck munkája egy másik gyakornok, Francis X. Sutton megjegyzéseivel együtt ráébredt arra, hogy ezeket a gondolatokat talán a tudományos közösség szociológiájának keretein belül kellene figyelembe venni. Az olvasók néhány további hivatkozást találnak ezekre a munkákra és beszélgetésekre. De nagyon sokat köszönhetek nekik, bár mostanában gyakran már nem tudom teljesen megérteni a hatáakmai gyakorlatom utolsó évében ajánlatot kaptam a bostoni Lowell Institute előadására. Kuhn thomas a tudományos forradalmak szerkezete 24. Így először volt lehetőségem hallgatói közönség előtt tesztelni a tudományról alkotott, még nem teljesen kialakult elképzeléseimet. Az eredmény egy nyolc nyilvános előadásból álló sorozat volt, amelyet 1951 márciusában tartottak The Quest for Physical Theory címmel.

Kuhn Thomas A Tudományos Forradalmak Szerkezete 13

A tudományos közösség szigorúbb meghatározása más következményekkel is jár. Ha a tudós egy paradigmát magától 32 értetődőnek tekinthet, nem kényszerül többé arra, hogy jelentősebb munkáiban megpróbálja alapjaitól újra fölépíteni tudományterületét és igyekezzék minden egyes bevezetett fogalom alkalmazását indokolni. Mindezt most már a kézikönyvek íróira lehet bízni. A tudományos forradalmak szerkezete (Osiris könyvtár - Filozófia, 2000). Egy kézikönyv birtokában az alkotó tudós ott kezdheti el a kutatást, ahol a kézikönyv abbahagyja az elemzést, és így figyelmét a természeti jelenségeknek kizárólag azokra a legbonyolultabb és legezoterikusabb mozzanataira összpontosíthatja, amelyek közösségét foglalkoztatják. így dolgozván, a kutató közleményei lassan megváltoznak. E változás módjainak fejlődését mindeddig nem vizsgálták kellően, de újszerűsége és eredményessége mindenki számára nyilvánvaló, sokan pedig nyomasztónak is találják. Eredményeit a kutató már nem olyan könyvekben foglalja össze – mint Franklin Experiments… on Electricity (Kísérletek… az elektromosságtan köréből) vagy Darwin The Origin of Species (A fajok eredete) című munkájában –, amelyek mindenkihez szólnak, aki esetleg érdeklődik tudományos témája iránt.

Ezt a bizonytalanságot – amint az nem csodálható – az váltja ki, hogy a normál tudomány rejtvényeit rendre nem sikerül úgy megoldani, ahogyan kellene. A meglevő szabályok csődje új szabályok keresésének előjátéka. Kuhn thomas a tudományos forradalmak szerkezete 4. Vizsgáljuk meg először a paradigmaváltozás különösen nevezetes esetét, Kopernikusz csillagászati rendszerének kialakulását! Elődje, a ptolemaioszi rendszer kialakulásakor, az időszámításunk kezdete előtti és utáni két évszázadban csodálatos pontossággal jósolta meg előre mind a csillagok, mind a bolygók helyzetváltozásait. Egyetlen más ókori rendszer sem volt erre képes; a csillagokra vonatkozóan még ma is széles körben 77 használják a ptolemaioszi csillagászati rendszert gyakorlati megközelítésként; a bolygókat illetően Ptolemaiosz előrejelzései ugyanolyan jók voltak, mint Kopernikuszéi. Csakhogy egy tudományos elmélet csodálatos pontossága nem jelenti azt, hogy teljesen pontos. A bolygók helyzete és a napéjegyenlőségek precessziója tekintetében a ptolemaioszi rendszer alapján adott előrejelzéseket a legpontosabb megfigyelések sohasem igazolták teljesen.

Kuhn Thomas A Tudományos Forradalmak Szerkezete 4

Az elméletek közötti választásnak nincs semleges algoritmusa, nincs olyan rendszeres döntési eljárás, amely – ha megfelelően alkalmazzák – a csoport minden tagját feltétlenül ugyanahhoz a döntéshez vezeti. Ebben az értelemben valójában inkább a szakemberek közössége dönt, nem a csoport egyes tagjai. Thomas S. Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete (Osiris Kiadó, 2002) - antikvarium.hu. A tudomány tényleges fejlődésének meg203ítéléséhez nem kell kibogozni azokat az életrajzi részleteket és személyiségjegyeket, amelyek az egyes tudósokat valamilyen döntésre késztetik, bár e témának roppant nagy a vonzereje. Azt azonban meg kell érteni, hogy miként hat egymásra egy sajátos közös értékrendszer és a közösség kollektív tapasztalata, hiszen ez szavatolja, hogy végül a közösség tagjainak többsége az érvek egyik csoportját meggyőzőbbnek találja, mint egy másikat. Ez a folyamat meggyőzés, de felvet egy nehezebb problémát is. Ha két ember ugyanazt a helyzetet másképp érzékeli, de amikor beszél róluk, ugyanazokat a szavakat veszi igénybe, akkor biztosan másképp használja a szavakat. Azaz – ahogy korábban megfogalmaztam – összemérhetetlen szempontokból kiindulva beszélnek.

Az irodalomban sok idevágó módosítás és megszorítás található. Ezért ezek az ismeretelméleti ellenpéldák csak akkor többek jelentéktelen bosszantásoknál, ha elősegítik a tudomány egy olyan új, másféle elemzésének kialakulását, amelyben többé nem zavarforrások. Továbbá, ha itt is alkalmazható a tudományos forradalomban majd megfigyelhető séma, akkor az ellenpéldák sem látszanak többé egyszerűen tényeknek. Egy ismeretelmélet felől nézve sokkal inkább tautológiáknak, olyan helyzeteket leíró állításoknak látszhatnak majd, amelyek másképp elképzelhetetlenek volnának. Többen észrevették például, hogy Newton második törvényét, bár több száz év nehéz tárgyi-elméleti kutatása után fogalmazódott meg, a newtoni elmélet követői jórészt tisztán logikai állításnak tekintik, amelyet akárhány megfigyelés sem cáfolhat meg. 1 A X. fejezetben látni fogjuk, hogy az állandó súlyviszonyok kémiai törvénye Dalton előtt igen kétes általános érvényű, véletlen kísérleti megállapítás volt. Dalton munkássága után viszont a vegyület olyan meghatározásának alkotórészévé vált, amelyet önmagában semmiféle kísérlet nem rendíthetett volna meg.