Magyarosított Zsidó Nevek
Liget Játszótér Budapest2. kiadás. Budapest: Kossuth. 1963. ↑ Karády-Kozma: Karády Viktor – Kozma István: Név és nemzet: Családnév-változtatás, névpolitika és nemzetiségi erőviszonyok Magyarországon a feudalizmustól a kommunizmusig. Budapest: Osiris. 2002. ISBN 963 389 236 8 ↑ Szekfű 1934: Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. 3. Budapest: Királyi Magyar Egyetemi Nyomda; Budapest: ÁKV–Maecenas (1989, reprint). 1934. További információkSzerkesztés ↑ Juhász: Juhász Dezső: Névmagyarosítás és nemzeti romantika. Magyar Nyelv, CI. Magyarosított zsidó never mind. évf. 1. sz. (2005) 197–202. (fizetős hozzáférés) ↑ Kozma: Kozma István: Családnév-változtatás és történelem (1894-1956) Közlemények II. Századok, (1997) 383–452. (fizetős hozzáférés)Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés Kategória:Családi nevüket magyarosított személyek
Magyarosított Zsidó Never Say
[37] A névmagyarosítási mozgalom szakaszai 1919 és 1944 közöttSzerkesztés 1919. január és 1944. november között összesen mintegy 125 000 névváltoztatást engedélyezett a belügyi tárca. Az 1919-es évben a különböző rezsimek belügyminiszterei 999 névváltoztatást hagytak jóvá, családtagokkal együtt körülbelül 1750 személy volt érintett. (A Tanácsköztársaság alatt befogadott névváltoztatásokat – 1848/49-hez hasonlóan – már 1919 szeptemberében érvénytelenítették. Melyek a leggyakoribb zsidó családnevek Magyarországon?. ) Nagy többségük névmagyarosítást kért, de volt kétszáz eset, amikor magyar családnevet változtattak másik magyar névre. 1920 és 1932 között családtagokkal együtt mintegy 21 000, évi átlagban 800 névváltoztatás történt, ebből 18 500 magyarosítás. A folyamat nagyon alacsony szintről indult, és csak 1930 közül érte el a világháború előtti évek szintjét. [38] 1933-tól radikálisan megnőtt a magyarosítások száma, elsősorban és a kormányzati névpolitika változása és az ennek megfelelő propaganda felerősödése miatt. 1934 és 1937 között (családtagokkal) összesen 131 657 fő változtatott nevet a belügyminiszter engedélyével, 97%-ban magyarosított.
A Sigfridus a középkori magyarságnál Seifrid, Sebrid, Seprőd stb. változatokban volt használatos; az első még csak származhatott a német Siegfriedből (Sichfrid, Siffrid), az utóbbi alakok azonban közvetlenül az orosz Sibridnek felelnek meg, melyet a varegek honosítottak meg északi szomszédainknál. Ilyen módon érthető meg a Lajos, Lois névalak keletkezése is, szemben a martyrologiumi Ludovicusszal, jóllehet itt már a közvetlen szomszédság sem nyujt fölvilágosítást, mert a magyar alak sem a német Ludwigból, sem az olasz Lodovicoból nem származhatott; tekintve azonban, hogy a névalak tudomásom szerint az Anjouk előtt nem fordul elé (miként a Zsigmond névre sem tudok a Zsigmond előtti korból adatot): a középkori magyar Loist, a hogy Küküllei János írja Nagy Lajos nevét, egyenesen a középkori franczia Loys (elébb Lovis, ó-francz. Gondola.hu - Miért van német családi nevük a zsidóknak?. : Clovis, frankoromán: Clodovaeus, frank: Hlodovech) átvételének kell tartanunk, melyet az Anjouk honosítottak meg nálunk. A névtárban martyrologiumi analogia nélkül említett Aleka név szintén ezen eljárással magyarázható meg; a Sándor–Alexandros névnek ugyanis a Balkánon divatos változatai közt eléfordul az Aleko forma is s kétséget sem szenved, hogy úgy a föntebbi magyar név, mint az Alexandros byzanczi rövidítésének az Alexisnek megfelelő Elek ebből a balkáni Alekoból származott.