Magyar Férfi Nepviselet

Lehet rá kérni hímzést is! Milyen méretekben kapható: 36-37 38-39 40-41 42-43 44-45 46-47 Ha szeretnék gyermek méretben is elkészítjük! A pontos méretekről érdeklődjön telefonon, vagy e-mail-ben! Milyen színben rendelhetem még meg a terméket? A termék fehér színben rendelhető. Kis magyar divattörténet – színes népviseletek | OTP TRAVEL Utazási Iroda. Megjegyzés Prémium minőségben is rendelhető, azaz kézí hímzéssel, vagy transzfernyomással. Szívesen ajánljuk különleges alkalmakra, bálokra, ünnepségekre, vagy kényelmes otthoni viseletre, esetleg külföldi rokonnak, ismerősnek ajándékba, illetve kiállításokra, vagy céges egyenruházatnak! Igazi hagyományos magyar népviselet, melyet NAGYON kényelmes 100% pamutból készült batiszt alapanyag, részletes kidolgozás és buggyos fazon jellemez - KIFEJEZETTEN FÉRFIAKNAK (kisebb méretben gyermekeknek is) AJNÁNLJUK!!! Akár egyedi méretben is elkészítjük! Az anyaga 100% pamut anyag (batiszt) és jól bírja a mosást (természetesen a használati útmutatónak megfelelően kell kezelni a termékeket! )! ÚJ! Lehet választani kézi hímzés esetén a minta színkombinációjának összeállításában is!

1. Kis magyar divattörténet – színes népviseletek | OTP TRAVEL Utazási Iroda
2. A magyar népviseletről röviden

Kis Magyar Divattörténet – Színes Népviseletek | Otp Travel Utazási Iroda

A "kiszínesedés" A magyar paraszti öltözködésben a ázad elejéig kevés színt használtak, nemcsak a nagyon lassan változó hagyomány és ízlésbeli okok miatt, hanem kicsi volt a festékválaszték és gyengék a színezékek is. Az otthon készített, természetes eredetű anyagok (gyapjú, len, kender) színe tompa: nyersfehér, szürke, barnás. A magyar népviseletről röviden. A nem-festett anyagok tört színét, a rusztikus árnyalatokat nem nagyon kedvelte a paraszti társadalom, mert a szegénységet, a nehéz fizikai munkát jelképezte számukra. A természetes festékanyagokkal elérhető színek a piros, sárga, barna, zöld, kék voltak, ezek is tört árnyalatban. (Gáborján 1974) A parasztság öltözködését a hatalom is ellenőrizte, nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte. Hétköznapon a silányabb minőségű juhok gyapjából készült szürke öltözet (szürkeposztó, "paraszti szürke") volt kötelező a férfiaknak, és csak ünnepnapokon lehetett hordani a finomabb kék posztót. (Gáborján 2000:9) Később a gyári termelés révén egyre színesebb ruhák jelentek meg a falvakban is.

A Magyar Népviseletről Röviden

Egy ilyen ruhát őrzünk a Szent Margit Leánygimnáziumból. A magyaros szabású és díszítésű egyenruha viselését 1935-ben vezették be. Ez a téli egyenruha sötétkék rakott szoknyából és magyaros zsinórozással díszített, fehér gallérral és kézelővel készült blúzból, sötétkék csokornyakkendőből állt. Sajnos a kézelő nincs meg. A blúz derékban svejfolt volt, melyet a szoknyán kívül hordtak. Ehhez tartozott még az a magyaros szabású, ún. bocskai sapka, melyen elől a Margitos pajzsot láthatjuk a kócsagtollal, oldalán pedig az arany zsinórozást, ami azt jelenítette meg, hogy a tanuló hányadik osztályos. Ez a sapkaforma a toll nélkül egészen a 60-as évekig volt kötelező. A "Bocskai-sapka" mint ruhadarab 1919-ben viselte először a Bocskai megnevezést. Igazából katonasapka volt, a rajta lévő sastoll (ill. kócsagforgó) a 20-as években jelent meg.

A japánok annyira megszerették, hogy a mezőségi táborok rendszeres látogatói lettek, de otthon is nagyszabású mezőségi akciókat szerveznek, ahová adatközlőket, tánctanárokat hívnak. [29] Fazakas János és Nakamura Harumi valamint néptáncosok Tokióból A táncház mozgalom megjelenése és elterjedése óta kialakult egyfajta "mezőségi divat", amely leginkább a nagy tánccsoportok színpadon viselt öltözékeihez igyekszik hasonulni. Ez egyrészt hasznos, másrészt viszont nem a legszerencsésebb. Hasznos abból a szempontból, hogy a népviselet - ünnepi, alkalmi öltözékként - ismét az emberek életének szerves része lett. Azonban láthatunk rengeteg, nem a hagyományoknak megfelelő, összeeszkábált, torz ruhadarabot is, ami nem helyénvaló. Népviselet-vásárlás előtt érdemes megismerni a kiválasztott vidék kultúráját, életmódját. A ruhaválasztás egyben egyféle sorsközösség vállalása az adott táj emberével, és általában azokkal vállalunk sorsközösséget, akikkel lelki rokonságot érzünk, akikkel valamilyen okból azonosulni tudunk.