Kutya Hall Idézet

Milyen feszültségek, konfliktusok lépnek fel; milyenek a patológiás és a normális gyászreakciók. Az egyes esszék különböző időkben íródtak, átfedések előfordulnak, mindegyik önmagában is olvasható. Továbbá tükröződik az írás éveinek halálszemlélete is – ami egyúttal halálszemléletünk alakulásának is az útja. " 5. Asszony a fronton, dokumentumregény (1991) "A háború nem könnyű. A házasság sem. " "Egyik éjszaka kiugrottam az ablakon. Nem tudom, akkor volt-e, hogy kigyulladt a ház, vagy máskor, és azt se, miért menekültem előlük, tény, hogy kiugrottam, mezítláb, egy szál ruhában. Ki a hóra, át a kerítésen, és szaladtam. 20 Szimpatikus kisállat-veszteség-idézet - Kisállat Gyászos Vesztesége. Utánam Filike. Ők pedig lőttek rám. Szépen körbelőttek géppisztollyal. " "Feküdtem az elkülönítő szobában, jól tudtam, miért. Benyitott egy parasztasszony: Azt akarom mondani magának, hogy kérje, helyezzék el innen, mert akit ebbe a szobába tesznek, az mind meghal. Ezt akkor mulatságosnak találtam, és azt mondtam: Nem azért halnak meg az emberek, mert ebbe a szobába teszik őket, hanem azokat teszik ide, akik meghalnak.

1. 20 Szimpatikus kisállat-veszteség-idézet - Kisállat Gyászos Vesztesége

20 Szimpatikus Kisállat-Veszteség-Idézet - Kisállat Gyászos Vesztesége

Az a meggyőződés, hogy nincsen ismeretelméleti elsőbbsége a valós konstrukcióknak a műalkotás nyelvében belülről kifelé absztraktum is képes valamelyest reprezentálni a halál hatalmas paradoxonát" (Uo. Kutya halál idézetek. Simon Critchley filozófia és halál viszonyát taglaló művében egy helyen amellett érvel, hogy a halál radikálisan ellenáll a reprezentáció rendjének, s ezért a halál reprezentációi mind "elferdítések/téves bemutatások/megtévesztő megjelenítések [misrepresentations]", avagy a hiány/távollét reprezentációi – ezért a halálreprezentáció paradoxona leginkább a prosopopeia trópusa által közvetítődhet, mely trópus egy hiányzó vagy képzelt személy beszélő vagy cselekvő megjelenítésére képes. "A halál reprezentációja mindig egy maszk – egy memento mori –, mely mögött semmi sem áll, hasonlóan ahhoz, ahogyan Tadzio arca előtűnik Von Aschenbach előtt akkor, amikor meghal a tengerparton a Halál Velencében záró jelenetében. " (Simon CRITCHLEY, Very Little… Almost Nothing. Death, Philosophy, Literature, Routledge, London and New York, 1997, 26.

Az éjszaka–sötétség képzetkör viszont az önmegszólításban (az itt megszólított "te" egyértelműen elválik a vers elején hívott évszaktól) társul végleg az elmúláshoz a likviditás metaforái által megteremtett kapcsolódások révén ("Reves fák nyirka folydogál / s te arra gondolsz: mennyi éved / van hátra még? "), kijelölve azt a horizontot (a halál felé tartás távlatát), ahonnan a megszólalás értelmezhető. A tél (allegorikusan a halál) invokációja úgy teremt tehát paradigmatikus helyzetet, hogy megidézi, meghívja a sötétség nézőpontját mint a gondolati és versírói alaphelyzet meghatározóját és indukálóját. Ám a szöveg a színre vitt dialógusnak azt az értelmezését is támogatja, amely szerint a szubjektum megszólítottként értett része válaszol a megszólítónak: szimmetrikusan, 177 KULCSÁR-SZABÓ Zoltán, Metapoétika, 94. viszontmegszólítással (ilyen értelemben tehát nem az önmegszólító verstípusba sorolódik a mű). E pont a nyolcadik sor után következik be a szövegben – a megszakadás tipográfiailag három ponttal jelölt.