Amikor Látlak Miért Fordulok Utánad
Matilda A Kis Boszorkány Teljes Film Magyarul Videa""Az élet egy színpad melyen játszani kell, s ha könnyes a szemed, akkor is nevetni kell! ""Barna vagyok... Gyakori szőke pillanatokkal""Mosolyogj, légy erős.. akkor is, ha sokszor fáj! ""A BARÁTAID | néha a legjobb pszichológusok a világon! ""Ha nem tudsz valakit kiverni a fejedből, akkor talán ott a helye.. ""Legjobb barátnők| mi helyből hülyébbek vagyunk, mint más nekifutásból. ""Egy éve vettem egy kaméleont. Csak tudnám, hogy hol a francban van! • Idézetek szakítás után. "Az interneten egy fiú azt a kérdést tette fel, hogy "a barátnőm felszedett pár kilót, szerinted itt az ideje hogy dobjam? " erre valaki azt válaszolta, hogy: "igen, hiszen sokkal jobbat érdemel nálad. " Erre a válaszra adnék 10, hogy bármennyi jót is teszel az emberekért, ők sosem veszik észre. Mégis, ha egyetlenegy hibát ejtesz, azt sosem felejtik. *egy pár csókolózik*én: remélem herpeszt kaptok. ~ csak száguldok szimplán, most nem érdekel semmi, ez az az érzés, amit nem tudsz tönkre tenni! ~ magad mögött kell hagynod a múltat mielőtt továbbindulsz... ~ azokért a pillanatokért élj, amiket nem tudsz szavakba önteni!
Www. - Idézetek*
ja de egy senki... ~ a napfény a vízzel játszott, a boldogság a szemedben látszott, a hold csak ránk vigyázott, az a nyár még igazi nyár volt... ~ elmondom, hogy mivan, a frankót, de csak egyszer, 100-ból 99 kétszínű ember... ~ van, aki könnyen megkapja, akit szeret, van, aki sír, szenved, míg az övé lehet.
Kovács Kati - Ha Legközelebb Látlak
De voltál légyen bármi s bármilyen, most, hogy nem vagy, s mert hinni lehetetlen, hogy a csillagkavaró egyetemben még egy zátonyon találkozz velem s ujra megadhasd mindazt, kedvesem, amit huszonöt éven át szivedben s ifjú lelkedben annyira szerettem, s mert bennem is fogy az élő jelen: szirtemről (omló szirt! halálod éve! ) érzékeink és tudatunk cseréje szűntén csak nézek az örök időbe s elnémít látni, hogy a végtelen zajlásban minden, ami volt, milyen tökéletesen jelentéktelen. Szélbe csókoltam, napba, ajkaidba, húsodba írtam a verseimet, húszévi csöndbe, hogy leplezzelek s ne derűljön ki szivünk drága titka, április édes illatába, mintha tündér lett volna (s nem te), fényjelek játéka csak, mely jön, hogy friss, meleg arcát szomorú arcomhoz szorítsa: hallgattam rólad! Www. - Idézetek*. De mind megmaradt a néma csók s az elszállt gondolat, hiába vagy oly rég a föld alatt: karod fonja nyakam köré a szél, a napban csókod messzi tüze él, közelebb vagy hozzám mindenkinél. S megint a gyepszegélyes homokút, aztán a tág kép, föl, a réten át, aztán, mint húsz évig, a sok virág, aztán a remény, hogy tán, éppen úgy, mint egykor, elém szalad: ujra búg a gerle, szív suttog és minden ág: őt jelzi az édesedő világ (bár, mint a tavasz, az is szomorúbb: tudja, hogy játszik)… Aztán domb, kövek, aztán a végső hajlat, sietek, aztán a jázminsor a rács megett, aztán háza teteje, ablaka, aztán egy kis kéz, aztán ő maga: aztán a Nem, a Most Sem, a Soha.
• Idézetek Szakítás Után
~ ez nem walt disney, hanem az élet, kérem szépen, ezt nem álmodni, hanem élni kell! ~ az arcodba vágtam, hogy felejts el, miközben vártam, hogy átölelj... ~ minden érintésed fáj, minden szó, amit akkor mondtál, te csak egy lányt láttál, akit egyszerűen otthagytál... ~ én vagyok a hibás, de nem én vagyok az oka! Kovács Kati - Ha legközelebb látlak. ~ egyszer mindennek, mindennek vége és úgy emlékszel majd rám, mint egy szép mesére... ~nem tudom, mit kell tenni, meg kell tanulnom elengedni, ha ő el akar eretem, ezért megteszem! ~néha könnyebb a zenével üvöltve sírni, mint a néma csendben arcodra fagyott mosollyal üldögélni... ~ha a szíved visszahúzna, visszavárlak! ~ a nők értenek hozzá: ugyanazon pillanatban sírni, gyűlölni, hazudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni... ~abban a hétfői mosolyban benne volt egy keddi levél, egy szerdai csók, egy csütörtöki "rólad álmodom", egy pénteki vágyakozás... és egy sohanapi beteljesülés... ~ jó néha a sötétben a Holdat nézni, hosszan egy távoli csillagot idézni, jó néha fázni, a semmin elmélázni, tavaszi esőben olykor bőrig ázni, jó néha magamat csak úgy elnevetni, sírni, ha fáj, remegni, ha fé jó néha érezni, hogy élek...!
Akkor hagytalak cserben? Jaj nekem… Édes áldozat, ne rakj rám még egy terhet: légy te ma, légy ma te tiltás: ne kövessen a másik nő, – mint te, szeret és anya! Nem bíztam benned eléggé s ez a bűnöm? S te bennem: ez lett büntetésed? Minden kifogás régesrég elégett tüzünkben, mégis gyötört? Micsoda gonosz kérdezett, és mit, hogy soha nem sejtett kínban más menekülésed nem volt, csak amit rejtőzésnek érzek: szabad halálod szótlan válasza? Vagy voltak gyűlölködő napjaid? Lehettek; volt rá okod; aki így végez, némán is váddal búcsuzik… Nem! Nem! Üdvét rettegő őrület: tudván zártad épp akkor életed, amikor legjobban szerettelek! Talán gyors bukás lett volna veled élnem: most mégis ez a legnagyobb fájdalmam, a mulasztás: az, ahogy lemondó büszkeséged szenvedett s ahogy titkolta! Nyugodt életet kivántunk, s bár sorsunk többet adott, hiányzott csókunkból a köznapok üdve-terhe, a próbált szeretet közele, rend, biztonság: ami nagy volt, az a szüntelen ujuló kaland volt, melyre annyian vágynak: összekapcsolt, de szét is törte boldog éveid: be szánalmas az élet, be irígy, hogy egyféle csak és hogy oly rövid!