A Magyar Irodalom Történetei A Kezdetektől 1800-Ig · Szegedy-Maszák Mihály (Szerk.) · Könyv · Moly
1117 Budapest Hunyadi János Út 3(A kimaradt jelentős írókról nem is szólva. ) És ismét szembetalálkozunk ezzel a paradoxonnal olyan valóban kitűnő részletekben, mint Józan Ildikónak a fordításról (Irodalom és fordítás), Szili József Horváth Jánosról (A magyar irodalom önelvű rendszerezése) vagy Marosi Ernő Európai művészetről és magyar művészetről szóló tanulmányaiban. A második nemzedék kiemelkedő íróiról jó néhány eredeti és újszerű szempontot tartalmazó méltatás olvasható. Az arányok is vitathatatlanok: a lírikusok közül Szabó Lőrinc, József Attila és Illyés Gyula, a prózaírók sorából Németh László és ugyancsak Illyés kap alapos méltatást Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár Szabó Zoltán, Tverdota György és Szegedy-Maszák Mihály, illetve Szirák Péter, Dobos István és N. MATARKA - Cikkek listája. Horváth Bélának a népi-urbánus vitát is mértéktartóan bemutató tanulmányaiban. (A népi irodalom ősatyjáról Veres András írt. Szabó Dezső-portréja igazi meglepetés, álmomban sem gondoltam volna, hogy éppen ő értelmezi ilyen elfogulatlanul az író prófétai attitűdjét. )
A Magyar Irodalom Történetei Filmek
Hivatkozások Asbóth János (1873) Három nemzedék, Pest: Franklin Társulat. Bainville, Jacques (1918) Histoire de trois générations, Paris: Nouvelle Librairie Française. 18 Bernát B. István (1985) Szekfű Gyula Három nemzedék-e, Történelmi Szemle 28: Breisach, Ernst (2004) Historiográfia, Budapest: Osiris. Dénes Iván Zoltán (szerk. ) (2001) Szekfű Gyula, Budapest: Új Mandátum. A magyar irodalom történetei III. - PDF Ingyenes letöltés. Erős Vilmos (2000) A Szekfű Mályusz vita, Debrecen: Csokonai Kiadó. Glatz Ferenc (1980) Történetíró és politika. Szekfű, Steier, Thim és Miskolczy nemzetről és államról, Budapest: Akadémiai. Hóman Bálint Szekfű Gyula (1928) Magyar Történet, I, Budapest: Magyar Királyi Egyetemi Nyomda. Joó Tibor (1935) Bevezetés a szellemtörténetbe, Budapest: Franklin Társulat. Joó Tibor (1943) Vallomások a magyarságról, Budapest: Hungária. Kosáry Domokos (2001) [1983] Hatalmi egyensúly és a dunai régió, in A magyar és európai politika történetéből, Budapest: Osiris, Lánczi András (1998) Álomhüvelyezés. A magyar szellemtudományok a két világháború között, Világosság 38: Mérei Ferenc Pölöskei Ferenc (szerk. )
A Magyar Nép Története
Ennek legteljesebb elméleti kifejtése Szentpál Olgától származik; a mozgás teljes körű megragadását és analízisét célzó rendszerének egyik alapkategóriája, a plasztika a test és tér egymásba fonódásával foglalkozik. A tér önmagában semmi, csak azáltal válik elevenné, hogy a mozgó test viszonylatba lép vele. De az egyszer felébresztett tér követeli jogait, azt akarja, hogy a test ugyanannyi elevenséget adjon neki, mint amennyi támaszt kölcsönöz ő a testnek. A térritmust az üres térben a test teremti meg (Szentpál Rabinovszky 1928, 86; vö. A magyar nép története. még Madzsar 1993, 74). A színházzal foglalkozó írások (többek között) a színházi tér újraalkotása felől kívánták megújítani a színházat. A színháznak a város terében (vagy azon kívül, mint a görögök esetében) elfoglalt helye, valamint a színházépület tere (például a színpad és nézőtér viszonya, a nézők egymáshoz képest elfoglalt helye, a fényviszonyok) utalnak a színháznak az adott kultúrában betöltött szerepére (például kultikus, szórakoztató), egyben az adott kultúra nyomait is hordozzák az utókor számára.
A Magyar Irodalom Történetei 5
(A műveltető igeragozásnak kell érzékeltetnie, hogy a tudós kivonult az eljárásból, amely ennélfogva objektív. Nyilvánvalóan objektív: látszatra a tudós beavatkozásától, fogalmi stb. A magyar irodalom történetei 5. manőverezésétől függetlenül működik a maga tárgyi és fogalmi keretei között. Eszerint a tárgyi anyag, az irodalmi készlet határozza meg a neki megfelelő irodalomtudatot és ezáltal, illetve ezzel együtt az írásban rögzített irodalomfogalom-változatot (ezt találjuk egy-egy irodalomtörténészi összegezésben, s ez mutatja meg, mi van, mi lehet korszerűen jelen a tárgyszerű irodalmi készletben). Az irodalom készletét kitevő (régi és új, de időnként igazán aktívan csak az új) szöveg(ek) létmódja alkotja a tengelyét ennek az előrehaladó s történelmileg irreverzibilis körforgásnak. Ez a közvetlenül a szövegek létmódja szerint alakuló történeti folyamat magyarországi viszonylatban mindjárt kezdetekor egy létezni tudó és egy létezésre képtelen lét-, illetve rétegeződésszintként tételeződött. Ez a hazailag oly teljes vákuum, ez a néhány évszázadig elhúzódó kétrétegű lehetetlenkedés csillagászati fekete lyukként működő helyzetet állított elő még a távolian utólagos irodalmi tudat számára is: a latinnyelvűség hazai kibontakozása ellenére itt minden irodalmiság (majdnem vagy egészen) elölről kezdődött.