Vanitatum Vanitas Jelentése

A leginkább szembetűnő poétikai eszköz a katalógus: [a IV. ének kezdete invokáció a három Gráciákhoz] Mi az ember nélkületek? Mi a' Szépség és Virtus? - Mind ezek csak történetek, 'S az ember csak mozgó hús. Mik az ember örömei, Ha nem vagytok lelkeik? A' lélek' 's test' szépségei, Ha nem vagytok ékeik? Vanitas – Wikipédia. - (IV /5) [A Gráciák nélkül:] A' legméllyebb Tudományok; Bár mennyi volt érdemek; A' legdrágább alkotmányok, Mert nem vala kellemek, Mellyek által a' szíveknek Mindenkor tetszhessenek, Úgy elmúltak, hogy neveknek Hírmondóik sincsenek. - (IV/18) (9)A 26. versszaktól kezdődik egy katalógus parafrázis, majd megint egy újabb katalógus parafrázis a VI. énekben, amelyből csak a Vanitatum vanitasszal párhu zamba állítható részeket idézem: "Sokratesnek' bölcsessége, / Mellyben semmi kemény nincs"; [... ] "Xenophonnak kedvessége", (IV/26) "Phidiásnak szobrai", (IV/27) [Hogy] "Augustus elfelejteti / Brútust, Cátót Rómával"; (IV/30) "Élni Cató' hazájában", (VT/8) "Árpád' hajdan-korában / Lelni szívem' honnyában. "

• Vanitas – Wikipédia

Vanitas – Wikipédia

Ezt a funkciót elsősorban a házasság tölti be. De mint a korszak "érzékeny" irodalmából tudható, ez "irodalmilag" nem igazán működik: hiszen a kor kesergő szerelmei nem a házassággal végződnek, hanem a boldogtalansággal. A werther-regények- ben az öngyilkossággal és az orvosilag nehezen diagnosztizálható 'hervadással', vagy a szerelmesek kölcsönös 'lemondásával'. A boldog szerelem Himfyje viszont Pál apostolt parafrazeálva, az utat megfutotta, a hitet megtartotta és elnyerte az élet koronáját - ebben az esetben a házasságot. Ez a házasság pedig - ahogy ebben a szövegben megjelenik - nem egyszerűen társadalmi intézmény, nem csak a beteljesült szerelem formája, hanem több is ennél, a lét egy ideális szférája, a boldogok, a megigazultak, a világ megvetőinek öröksége, kvázi a megváltottak paradicsomának megfelelője: Hol az Isten' tiszteletét Haszon 's pompa téteti; A' Haza' szent szeretetét Az elfajúltt neveti. Hol az igaz, a' nagy, szép 's jó, A' jámbor és ártatlan, A' szabadság, csak gőz és szó, Kaczaj' tárgya, 's szokatlan.

Egészen tökélyre fejlesztette a műfajt Pieter Claesz, aki fentebb látható művén saját portréját is elrejtette a tükröződő, buborékra emlékeztető üveggömbben. Ezzel a kutatók szerint talán azt üzente, hogy a művészet ereje azért még az idő múlását is túléli. Mai szemmel talán kicsit bizarrnak tűnik a halál ilyen direkt megjelenítése, de eleink számára természetesnek tűnt, hiszen gyökeresen másképp gondolkodtak az élet dolgairól, mint a modern korok embere. Rejtett titkok a festményeken A következőkben nyolc festménybe rejtett titokról rántjuk le a leplet: képeken a részletek, melyek új értelmet adtak az addig csak szépségük miatt csodált képeknek. (Borító- és ajánlókép: Pieter Claesz: Csendélet, 1625. körül. Forrása: Getty Images Hungary. Képek forrása: Wikipédia/Drewwiki, anagoria, Getty Images Hungary. )