Fekete István: Zsellérek | Könyv | Bookline

Munkahelyi Munkavédelmi Képviselő
Sunday, 2 June 2024

Leróttam az adósságom, ezt tudja mindenki, és igazolta az egész tanári kar. Nyolcszor mentünk egymásnak növekvő fortélyokkal, és most a legutolsó után fáradt bódulatban ülök itt a vadkörtefa tövében. Nyolcadszor. Egy gólya kering a rét fölött, megint kiált a haris, a patakpartról idelátszik a vízililiom sárga feje, és úgy érzem nyolc év alatt nem változott semmi. Az éjjel ezen is gondolkoztam. Az óra ketyegve jártkelt, és a sötétségben, később megszólalt a kakas az eperfán, és a bakter nehéz léptei nyugodalmas éberséggel dobogtak el az ablak alatt. Mint nyolc éve. Reggel szinte vártam, hogy édesanyám megfogja a kezem szelíden: Ébredj, Péter Indulni kell, Isten nevében. Fekete István. Zsellérek - PDF Ingyenes letöltés. Apám úgy állt mellettünk, mint a zsandár. Keményen tett-vett, hangosan beszélt, és amikor anyám megölelt, előrántotta óráját: Na, a Pilátus verje meg, aligha el nem késünk Egyszerre túlestünk a búcsúzás szomorúságán. Csak felugráltunk a kocsira, és a két csikó úgy kirántott bennünket az udvarból, hogy anyám még a kötényét se ért rá szeméhez emelni.

Fekete István: Zsellérek

Itt vagy, Péter? Meghajoltam. Igen. Megjöttem, tiszttartó úr Megsimogatta arcom, és én megint bátor lettem. Mint a kertünkben, vagy a szérűben, hol a miénk volt minden. Ezt a derűs nyugalmat csak az apám mellett éreztem. Ughy tiszttartó urat eddig csak messziről ismertem. Féltem tőle. Egy intésére otthon nevettek vagy sírtak az emberek. Többnyire szidták Azok is, akik nevettek. Ezt nem értettem. De most nem is törődtem vele. Jó volt közelében lenni. Jó volt hangját hallani. Mély volt, igaz és erős. Szinte kondult, mint az öreg harang, amikor azt mondta: Dél van! és senkinek sem jutott eszébe mást gondolni. Mentünk a moziba. Az előcsarnokban vártunk egy kicsit a jegyekre, aztán felmentünk az emeletre. Bent már sötét volt. Adjátok ide a kezeteket! Fekete istván zsellérek hangoskonyv. Szinte álomban jártam. A sötétség puha volt és jó szagú. Lassan lépkedtünk a helyünkre, és Ughy tiszttartó fogta a kezem. ülök az öreg vadkörtefa alatt. Egy kis szél jár a levegőben. Felborzolja a rendeket, és megringatja a rétet ott, ahol még nincs lekaszálva.

Fekete István. Zsellérek - Pdf Ingyenes Letöltés

Kitárult tőle a hullámos dombvidék, és közel jött a völgyek kékbehajló messzesége, a fehérlő gyalogutak pántlikája, a patakok ezüst sudara és a puhán szálló szelíd felhők, melyek talán pehelyből voltak, és azért kerülték a napot, hogy lángra ne lobbanjanak tőle. Közel jöttek az évek, melyek itt fordultak el előttem valahányszor hazahozott a nyár, és a lekaszált rendek alól mindig így áradt rám a fonnyadó szénaillat. Fekete István: Zsellérek. Nem a húsvét és nem a karácsony ünnepein fordultak meg az évek, pedig az ünnepek áhítata szétáradt bennem, mint hajnalban a harangszó. A karácsonyi szánkócsilingelés csak átreppent felettem: a párnás hó hűvössége elolvadt bennem. A húsvétok is elsuhantak kapkodó, lázas sietséggel, és összefolytak csillogó eggyé, mint a tavaszi vizek, melyek esténként tükröt tartanak a holdvilágnak. Ment az idő nesztelen észrevétlenségében, és csak ilyenkor kaptam fel a fejem, amikor a kaszák öreg, nagy rendeket írtak a réten, és a füvek haldoklásukban nehéz illatot sóhajtottak. Ilyenkor lépett el mellettem egy év, és én lustán, pihenve néztem utána, mint akivel megverekedtem, és nincs már számadásunk egymással.
Ismeretlen, hóhérlelkű emberek gonoszságai felett megszédültem, de amikor ezt elolvastam, úgy éreztem, mintha az anyám meleg ölelése fogna át, és apám nézne rám, hogy legyek csak nyugodtan, minden rendbe jön Felnéztem a könyvről. Feketén néz rám az ablak. Éjszaka van. Valahol szalad a vonat két tűzveres szemével, és viszi apámat. napokig élődtem könyvemen. Valakivel beszélni kellett volna róla. Tamás bácsinak mondtam is belőle egyet s mást. Szép nézett rám. Tegnap pedig kétszáz hadifoglyot ejtettünk. Megesznek bennünket Prézlivel is elkezdtem. Mi annak a könyvnek a címe? A Szív! Hülyeség. Én A tigrisek közt az őserdőben -t kaptam. Az könyv! Szerencsére eszembe jutott a természetrajzi szertár. Nem vertem meg Prézlit, pedig nagy kedvem lett volna. De nem fért meg bennem az a könyv sehogy se. Becsomagoltam szép fehér papírba, és egyik gyerekkel odaküldtem Ughy Lacinak. Mondd meg, hogy én küldöm. Ha elolvasta, adja vissza. Mikor óra végén hátranéztem, Laci rám mosolygott. Szája mozgott: Köszönöm: Pár nap múlva visszaküldte Laci a könyvet.