Szent István Hajó Rajz
Hé Mr HóemberMár az elindulás sem volt egyszerű, hiszen több kikötőből (Trieszt, Póla, Fiume, Sebenico, Cattaro) kellett különféle sebességű és műszaki állapotú hajókat úgy összerántani, hogy azok percre pontosan legyenek adott helyen, és mindezt észrevétlenül. Egyes források szerint olasz felderítőgépek kiszúrták a június 8-án és 9-én induló kötelékeket. A mozgolódásból és az útirányból azt tippelték, hogy a cél Otranto lesz, bár valószínűleg nem egy olasz tengernagy nyúlt remegve a chiantis pohár után, miután bevillant, hogy mi lesz, ha a teljes ellenséges flotta mondjuk Brindisit veszi célba... Később ez adott alapot különféle árulásos és kémkedős konteóknak, mert hogy az olaszok elég jól saccolták meg a kötelék helyét. Mások szerint merő véletlenről volt szó: az olaszok ugyanis rendszeresen küldtek ki MAS torpedóvető motorcsónakokat járőrözni, és ezek közül a 15-ös és 21-es csak jókor volt jó helyen. Hogy teljes legyen az álca, a régi csatahajók napokkal korábban útnak indultak (ezt alacsony sebességük is indokolta), a zászlóshajó, a Viribus Unitis csoportja 1918. június 8-án, a Szent István és a Tegethoff (+ kísérő romboló és torpedónaszádok) 9-én indultak útnak.
Szent István Halo 4
Ezért Horthy úgy döntött, hogy csapást mér az osztrák-magyar hajókat fenyegető antant erőkre és az azokat támogató, Korfu szigete körül tömörülő nagyobb hadihajókra. A terv szerint az Otrantói-szorosba behatoló osztrák-magyar támadó ék hajói (a "Novara"-osztály cirkálói) rövid akciót követően – a honfoglaló magyarok harcmodorához hasonlóan menekülést színlelve – maguk után csalták volna a Brindisiből kifutó üldöző egységeket egyenesen az osztrák-magyar csatahajók hatalmas lövegei elé, amelyek az ütközetet után kitörtek volna a Jón-tengerre, hogy megütközzenek a hátramaradt antant egységekkel. Erre tekintettel került bele a meglepetésre alapozott hadműveletbe a "Szent István". A támadó ék három csoportból állt: Az első csoport (az "Admiral Spaun" és "Saida" gyorscirkáló, s a Tb. 84; 92; 98; 99 torpedónaszád 8 repülőgép támogatásával) Otranto előtt állt. A második csoport (a "Novara" és a "Helgoland" gyorscirkáló, s a "Tátra", "Csepel", "Triglav", "Lika" romboló) a zárat alkotó hajókat és Brindisi kikötőjét támadta volna (3 tengeralattjáró és 8 repülőgép támogatásával).
Szent István Hajó Győr
Összességében: A Monarchia tengeri stratégiáját évszázadokon át alapjaiban jellemző partvédelem doktrínáját – amelyen tengerészek és államférfiak több egymást követő nemzedéke szocializálódott – nem változtatta meg a háború előtti utolsó évtized gyors felfutása és a nagyarányú támadó hadműveletekre való képesség (a dreadnought-flotta) megszerzé Miklós: nem utolsó sorban hajó- és kötelékparancsnoki előéletére tekintettel fogékonyabb volt a támadó hadműveletek tervezése iránt. Az egész haditengerészet mozgósítását és műveleteinek összehangolását igénylő, flotta-szintű tervezéshez és szervezéshez szükséges gyakorlat alapvető hiánya miatt azonban neki sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségei. A háború utolsó évében kinevezett főparancsnokként ugyanakkor már tapasztalatot sem igen szerezhetett, s a háború első éveiben még elegendő tartalékokból is jóval kevesebb állt már a rendelkezésére. Ennek ellenére az általa tervezett utolsó nagy tengerészeti offenzívát, a Korfu tervet – amelynek keretében a Szent István csatahajó is odaveszett – sokan olyan kísérletnek tartják, amellyel megpróbált véget vetni a csatahajó-flotta tétlenségének.
Na de vissza az Adriára! Horthy és tisztjei olyan tervet készítettek, ami lényegében a teljes flottát érintette, a célpont pedig az otrantói tengerzár volt. Az antant, 1915 májusától kiegészülve az olaszokkal Otranto magasságában felfegyverzett halászhajókkal és rombolókkal zárta le az Adriát. Patthelyzet alakult ki: a császári és királyi hajók nem nagyon jöttek ki, de az antant nagy egységei sem merészkedtek be, ugyanis igen rossz tapasztalatokat szereztek őfelsége tengeralattjáróival. A zárat viszont rendre támadták, többnyire, hogy saját vagy német búvárnaszádok ki/bejutását biztosítsák. Az egyik legismertebb ilyen akció is Horthyhoz kötődik, így ő igazi Otranto-szakértőnek számított. Francia tengeralattjárók és torpedóhajók, amelyek 1915 elején részt vettek az Adriai blokátó: Wikipedia A teljes flottát érintő akció hatalmas erőfeszítéseket igényelt. Fokozta a gondokat, hogy a csatahajók 1915. május 23-24. óta nem vettek részt ekkora műveletben (főleg nem együtt), így a legénységnél eléggé hiányzott a rutin.