Jászai Joli: Verseim (1992) - Antikvarium.Hu

Mikor így megmegsajnálom magam és az embertársaim, legfeljebb mosólyogni tudok azon az erőlködésen, hogy jobbaknak, szebbeknek tessünk és mindenekfelett erősebbeknek, földhözragadt, földből nőtt állati természetünkkel szemben. Milyen óriási bölcseség a vallás! Micsoda boldogságot, tisztaságot, mennyei kielégülést képes adni az emberkék szegény kis szívébe. Kegyetlenség, irgalmatlanság, oktalanság megfosztani az embert a vallástól! Igen, Jézus Isten fia volt. Úgy, mint ő, senki nem szerette, senki nem sajnálta embertársait. 1900. április 25. Verseim - Jászai Joli - Régikönyvek webáruház. Csodálatos! Kevélységem nyomorúságommal növekszik. Minél inkább és könnyebben megbocsátok embertársaimnak, minél természetesebbnek tartom gyarlóságukat, annál távolabbra húzódom tőlük. Mióta visszakerültem a Nemzeti Színházhoz, idegennek 112 érzem benne magam. Annyira sem becsülöm pályatársaimat, hogy kritizáljam, és az igazgatóságot, hogy szidjam. Üres mosoly mindenki számára, nehogy azt higyjék, hogy szenvédek. Tulaj donképen: nem is szenvedek többé.

1. Verseim - Jászai Joli - Régikönyvek webáruház
2. Elhunyt Jászai Joli színésznő
3. Jézus a fény - Jézus a fény - Szeretet (2/13)

Verseim - Jászai Joli - Régikönyvek Webáruház

Hiába mondtam a bennem levő kritikusnak, hogy hiszen mindaz úgy történt, ahogyan leírtam, hogy akkori fölháborodásom olyan feltétlenül igaz volt, mint elragadtatásaim is. Hasztalan volt ez a védelem, az író úgy találta, hogy a sok superlatívus nyugtalanná és fárasztóvá tette az elbeszélést. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy inkább csökönyös ismétléssel hangsúlyozzak egy fontos részletet, mintsem teli vegyem a számat és nagyhangú körmondatokban miknek se vége, se hossza a nagy indulattól fújjam ki haragomat, vagy kiáltsam ki elragadtatásomat. Jézus a fény - Jézus a fény - Szeretet (2/13). Ma- Nem tudom, úgy írjam-e meg amire emlékszem, hogy a múltban átélt indulataimnak akkor érzett kifejezését adjam-e vissza, mely igaz és jogos volt hisz' úgy éltem át, vagy elmondjam-e mai fölfogásommal, mely már csak szeretni és szánakozni tud másokon, éppúgy, mint magamon- Hiába tenném föl magamban, hogy egyik vagy másik utat követem, csak úgy kell majd leírnom, ahogy az érzésem parancsolni fogja, mert nem vagyok művészíró. Végezni; mindennel és mindenkivel végezni, ez az érzés 181 van bennem legfölül és rögtön kész cselekedni, nem számolva azzal, hogy mekkora fájdalmat okozok vele magamnak, mekkora megbánást.

Elhunyt Jászai Joli Színésznő

Nem is bír az én agyam sokat. Hamar kifárad. Ma már különben csak annyi ember vagyok, amennyi teát iszom. Tea nélkül álmos akarat és kívánságnélküli rongy vagyok. 1903 augusztus 27. Csúf hely ez a mi fővárosunk a környékével együtt. Az Isten gyönyörűen megteremtette, hogy szebbre már nem is lehet, de az ízléstelen, műveletlen emberek elcsúfítják. Nem elég, hogy minden második házon ott lóg a cégér, hogy: sör, bor, pálinka, de minden harmadik házból cigányzene sivít. 119 Zenének nevezik ezt az ideggyilkoló, undok lármát! De itt a városban még csak hagyján: nem kell bemennem a vendéglőbe, vagy a kávéházba. De odakünn a hegyek közt is! Elhunyt Jászai Joli színésznő. Az erdőkben is minden vendéglőt megmérgeznek a cigányzenével. Hangzik tőle az erdő, egyik kocsmától a másikig, ha tíz kilométerre is van egymástól. Zenétől hangzik ez a szörnyű, indolens, könnyelmű ország, mintha bizony lakodalmat járna, most, mikor ilyen keserves bizonytalanság függ a léha fejek felett. Itthon letérdeltem az én édes szentem előtt, a drága szent mártírom előtt és beszéltem vele: Ilyen népért kár volt a szívednek úgy sajognia, Széchenyi István!

Jézus A Fény - Jézus A Fény - Szeretet (2/13)

Látom Kegyel mességed csodálkozását azon, hogy egy ember a színházért, e festett kis világért ily fájdalmas jajszóra képes. De nekem ez a festett világ a Világom. Nem csak azért, mert az egész másik világot odaadtam érte, világraszóló dicsőségével, hanem azért, mert hiszek a hivatás somban. Látom és tudom, hogy nagy, kiforrott nemzetek nagy és hasznos kultúreszköznek tekintik és mint olyant, becsülik. A mi Nemzeti Színházunk veszedelemben forog! Nem hátmegett, nem víz alatt támadok vagy vádaskodom én, hanem bátran kikiáltom a világnak, hogy a Nemzeti Színház igazgatója lesüllyeszti a színház szellemi magaslatát és elhomályosítja erkölcsi hitelét. A darabok hiába osztatnak ki, senki sem tanulja őket, mert senki sem hiszi el, hogy adatni is fognak. Mézesmadzagnak tekintik a darabkiosztást, amit csak valamely nyugtalanabb, türelmetlenebb mellőzött tag maszlagának sütöttek ki. Az igazgató úr kémrendszerével egymás ellen uszította az egész testületet. Csak a besúgók és a befolyásuk által félelmesek léteznek és számítanak előtte.

Váradi Antal olvasta fel igen szépen. Utána, mint hallottam, egyhangúlag megválasztottak. De hiába, csak kifelé örültem ennek is, magamban sohasem bírtam elhinni, hogy megérdemeltem. Igazság nincs, csak egyszeregy. Igazság nincs, legföljebb ott, ahol látják egymást a teremtés remekei: a fölszínen. Az alsó rétegekben, a társadalom mélységeiben, ahonnan én is jövök, itt már nem szolgáltatják be az urak ezt a luxuscikket. Milyen sajnálnivaló, kicsiny világ is az ember! Kivált mikor már a lelke felébred és kérdő szemmel néz maga körül. Visszafojtott lélekzettel hallgatódzik, hogy nagy, néma kér- 48 déseire jön-e valahonnan felelet? Más nem jön, csak amit a testi szemével megláthat. És az nem ád megnyugvást. Ekkor kezdi az ember, végre, saját magát kutatni. Honnan jön? Hova megy? Szeretné saját magát fixírozni. Talán ezért óhajtja oly vehemensen a gyermeket. A gyermekben keresi a saját maga kifejezését. És azt hiszi, hogy ezzel rátalált saját értékére, hogy ezzel igazolja a saját lételét. Nehéz, küzdelmes munka a saját magam keresése.