Petőfi Sándor: Nemzeti Dal (Elemzés) &Ndash; Oldal 2 A 4-Ből &Ndash; Jegyzetek
Olcsó Bontott Téglaírta: ^Clown, 13 éve Petőfi Sándor: Nemzeti dalTalpra magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok! -A magyarok istenéreEsküszünk, Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk! Rabok voltunk mostanáig, Kárhozottak ősapáink, Kik szabadon éltek-haltak, Szolgaföldben nem nyughatnak. A magyarok istenéreEsküszünk, Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk! Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer, Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. A magyarok istenéreEsküszünk, Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk! Fényesebb a láncnál a kard, Jobban ékesíti a kart, És mi mégis láncot hordunk! Ide veled, régi kardunk! A magyarok istenéreEsküszünk, Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk! A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez;Mit rákentek a századok, Lemossuk a gyalázatot! A magyarok istenéreEsküszünk, Esküszünk, hogy rabok továbbNem leszünk! Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellettMondják el szent neveinket.
A Magyarok Istenére Esküszünk 1
Nem vagyok történész. Pennász vagyok. Inkább toll-, mint szemforgató. A gondolatokkal játszom: papírra vetem vagy dalba öntöm azokat. A gyerekeim éppen nagyban memorizálják az online oktatási rendszerben is a Talpra, magyart. Közeledik nemzeti ünnepünk. Miközben itthon minden trikolórba öltözik, annak próbáltam utánajárni – leginkább önmagamban – hogy honnan származik az a zsigeri feszültség, amikor a visszatérő refrént meghallom: esküszünk, esküszünk… Eddig azt hittem, jó magyar vagyok. Most mégis a hazafias érzületem miatt a keresztény hitemet érzem veszélyben. Ahhoz, hogy a szabadság gyerekkoromtól bennem zsongó dalát felnőttként képes legyek újra otthonosan dúdolni, tisztáznom kell, kit magasztalok, amikor kijelentem harcosan: "a magyarok istenére" esküszöm. Vajon kiben hittek eleink, akihez a költő fohászkodik? Az egyetlen Isten mint biztos pont Anélkül hogy vallástörténeti boncolgatásokba kezdenék, elfogadom, hogy a különböző természeti jelenségeket tisztelő őseink istenségként csak egyetlen erőt imádtak monoteista módon.
A Magyarok Istenére Esküszünk 6
"A magyarok istenére esküszünk... " – megkezdődött a nemzeti ünnep a cívisvárosban Szerző: | Közzétéve: 2014. 03. 14. 21:26 | Frissítve: 2014. 15. 17:14 Pénteken este a hagyományos fáklyás felvonulás és folklórműsor nyitotta meg városunkban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ünnepi megemlékezéseit. "Körülötted miljom s miljom fáklya, meggyúlt szíveink lobogó lángja" – e mottó jegyében vonultak a fáklyás emlékezők az Egyetem térről a Déri térre. A belvárosi helyszínre érkezőket zeneszó fogadta, majd negyed nyolckor Pósán László országgyűlési képviselő mondott köszöntőt. Beszédében a politikus a mostani kormány sikereit emelte ki, s ezeket vetette össze a korábbi Gyurcsány- és Bajnai-kabinetek intézkedéseivel is. A szónoklatot követően a Pergő Hagyományőrző Műhely Bürkös zenekarának "Elindult már Kossuth is …" című ünnepi zenés folklórműsora szórakoztatta az egybegyűlteket, akik Debrecen néptáncegyütteseinek előadásait is megtekinthették. Táncosok adtak zenés folklórműsort a Déri Múzeum előtti pódiumon Az ünnepi megemlékezések szombaton 8.
A Magyarok Istenére Esküszünk 2019
Kinn az utcán mennyi ember, szinte alig férnek el. Egyszer találkoznunk kéne, hát holn 10098 Tolcsvay trió: Mondd, mire vársz! Mondd, mire vársz, mire vársz, ha itt a reggel Mondd, mire vársz, mire vársz, ha a nap is felkel Tudom, te még ágyban maradnál Ahelyett, hogy talpra ugranál Mondd, mire vársz, hogyha d 6250 Tolcsvay trió: Új dal Évek óta úton vagyok, pihennék már Cipőm talpa rég elkopott, új kellene már Meg nem állok én addig sosem Míg egy virág, kicsi virág nincs kezemben Fáradt vagyok, aludni mégsem fo 6202 Tolcsvay trió: A hold és a lány Megy a lány a hold után tétovázva némán, Szemei a holdat kérdik, vágyakozva, néz rá: Kéklő hold válaszoljál nékem, Merre tovább, merre menjek az éj sötétjében? Megy a lány a 5593 Tolcsvay trió: Esőben Felhő, felhő, sötét felhő, kiszakadt a felhő Felhő, felhő, esőfelhő, megeredt az eső Jaj nékem bőrig ázom, itt a zivatar Jaj nékem, bőrig ázom, ha nem áll el hamar Hűvös sz 5520 Tolcsvay trió: Tudom, tudnék úgy szeretni Ha velem eljönnél egy kicsit sétálni, Nem lenne nálam senki boldogabb.
Az idők, a népek éktelen viharja Elfujt volna minket, mint egy porszemet, De ő szent palástja szárnyát ránk takarta, S tombolt a vihar, de csak fejünk felett. Nézzetek belé a történet könyvébe, Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, Mint a folyóvízen által a nap képe, Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt. Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet; Ezer évig azért tartott volna meg, Hogy most, amidőn már elértük a révet, Az utósó habok eltemessenek? Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet, Mert káromlás, róla ilyet tenni fel, Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet Ily gunyos játékot gyermekeivel! A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, S büntetéseit már átszenvedte ő; De erénye is volt, és jutalmat érte Még nem nyert… jutalma lesz majd a jövő. Élni fogsz, hazám, mert élned kell… dicsőség És boldogság lészen a te életed… Véget ér már a hétköznapi vesződség, Várd örömmel a szép derült ünnepet! Pest, 1848. április